2012. szeptember 04., 09:002012. szeptember 04., 09:00
1989 és 1996 között voltunk még így. De midőn az ellenszélben élhető mindennapokra készülünk, jó volna levonni a Mikó-ügy eddigi fejleményei s a sepsiszentgyörgyi tüntetés tanulságait. Mert ne tévesszük szem elől, hogy amikor 2000-ben a református egyház visszakapta egykori sepsiszentgyörgyi ingatlanait, az egykori Református Székely Mikó Kollégiumból az 1948-as államosítás nyomán lett mai, ún. világi Székely Mikó Kollégium vezetőségi és tanári karában, de még egykori mikós diákok körében is, összességében magyar részről támadt nem kis zavar, sőt ellenállás: mit akar az egyház? Nehezen volt érthető, hogy: semmit – csak vissza egykor ellopott javainak tulajdonjogát.
A buzăui ítélethez vezető ügyészségi feljelentést sem mások, hanem magyar emberek tették, akiknek a református egyház visszaszolgáltatás alatt álló jussából vásárolt otthona feletti aggodalma emberileg érthető; a magyar közösségi magántulajdonnal szembeni merénylet-kísérlete viszont semmiképp. Mert az minden józanságot felülmúl, s csak a Jóisten mondhatná meg, hogy az utódok miként viselik majd azt a billogot, amelyet ma sokan a Balázs Manó 1848-as árulásáéhoz hasonlítanak, nem is ok nélkül talán.
Mindemellett: ha a Mikó-ügyben, főleg a buzăui alapfokú ítélet kimondását megelőző tárgyalásokon a református egyház jogi érdekképviselettel felruházott szakértők közül valakik elmulasztottak a bíróság rendelkezésére bocsátani bármilyen perdöntő vagy tisztázó iratot, információt, magyarázatot, ha valakiknek a figyelme a per során ellankadt, szedje össze magát. Vagy álljon félre. S a közeli-távoli jövőre nézve az sem elvetendő tanulság, hogy Sepsiszentgyörgyön – az utcán mindenképp! – összefogás született. Vezető politikusok: rajtatok a sor! Mert van az az ügy, és van az az idő, amikor két vagy több csűrben csépelni nem lehet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.