A nyáron feltarisznyált energiatartalékok birtokában szeptemberben még töretlenebbnek tûnik a lelkesedés a tanítás-tanulás iránt, mint az idõ elõrehaladtával, amikor már az oktatás minden érintettjében felmerül a régi diákok örökérvényû kívánsága: alaposan meg kéne kenni az iskola oldalát szalonnával, hadd vigyék el a kutyák.
2014. szeptember 11., 21:142014. szeptember 11., 21:14
Mert persze belefáradnak a diákok is, pedagógusok is idõvel. Nemcsak a megszokott iskolai élet rutinszerû ritmusába, a követelményrendszer sokat hangoztatott életidegenségébe, hanem az állandósult bizonytalanságba is, amely több mint két évtizede jellemzi a romániai tanügy történéseit. A mostani iskolakezdést éppúgy terhelik újabb keletû vagy meggyökerezett, kisebb és nagyobb horderejû negatívumok, mint a korábbiakat.
Felsorolni reménytelen vállalkozás lenne. Elég, ha arra gondolunk, hogy az elsõsök és másodikosok számára létezik ugyan új tanterv, tankönyv viszont alig – így internetre feltöltött digitális anyagokból okulhatnak eleinte, és a pedagógusnak jut a legnehezebbje, az, hogy az új tantervet összehangolja a régi tankönyvek tartalmával. Vagy arra, hogy korrupciós botrányoktól hangos a romániai magyar oktatási élet, és újfent kiderült: nem ütközik nagy nehézségbe, hogy az iskolában szerzett tudás (vagy annak hiánya) pénzösszegben kifejezhetõ legyen.
Másfelõl összeírható egy lajstrom a haladás irányába tartó lépésekrõl is. Idén talán kevesebb tanintézet marad egészségügyi engedély nélkül, a pótérettségin átmenõk aránya egy százalékkal magasabb, mint tavaly, és hogy tanszeradományokkal segítik a magyarlakta megyékben a kisiskolásokat. A hiányosságok, viszszásságok, valamint a pozitívumként értékelhetõ tények azonban nem tehetõek egyazon mérleg két serpenyõjébe, hiszen valószínûleg továbbra sem lesz áttekinthetõ, problémamentes a romániai tanügy labirintusa.
Viszont mivel esetfüggõ is, hogy kedvezõtlen avagy kedvezõbb körülmények közt kezdik az új tanévet a diákok és pedagógusok, bízzunk abban, hogy a tanügy lelkiismeretes szereplõinek szakmai és lelki hozzállása zökkenõmentesebbé teszi az oktatást, és átsegítheti a rendszer által felállított akadálypálya buktatóin. Hogy mégse vigyék el végleg a kutyák az iskolát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!