2010. október 15., 10:202010. október 15., 10:20
A román politikum tangörcsben lévő része mindig is presztízskérdésnek tekintette a témát, és hozzáállásuk alapján egyértelmű: szó sincs arról, hogy elsősorban a diákok érdekeit néznék, azaz azt, hogy valóban képesek legyenek elsajátítani a tananyagot, ami öszszehasonlíthatatlanul könnyebb, ha az ember anyanyelvén tanulja az összes tantárgyat. Hanem inkább amolyan gyarmatosító mentalitás vezérli őket, amelynek az a lényege, hogy a magyar diákok igenis tanulják meg, hogy itt most a románok az urak, így a magyar földrajzi elnevezéseknek és történelemnek itt semmi keresnivalója sincs. Ennek nyomán aztán a magyar diákok például földrajzórán olyan csodálatos, ősi dákoromán elnevezésekkel szembesülnek, mint – szűkebb pátriámnál maradva – Olaszi helyett Olosig, Szentjobb helyett Sâniob, Vércsorog helyett Vârciorog, Árpád helyett Arpăşel, Keményfok helyett pedig Avram Iancu. Ez utóbbi gyakorlaton már többször is megbotránkoztam – mármint azon, hogy Romániában személyekről neveznek el településeket. Ha ugyanis valaki közli, hogy most volt Ady Endrében, ahová Dózsa Györgyből érkezett, akkor megtörténhet, hogy azt hiszik, ő volt az augusztusi melegfelvonulás vezérszónoka. Nem jobb a helyzet a történelemmel sem, hiszen nem kis identitászavart okozhat egy diákban, ha azzal szembesül, hogy szűkebb pátriájának történelmét Gabriel Bethlenek, Ioan Szapolyaik vagy Gheorghe Doják alakították. (És most nem az a gond, hogy a románok lefordítják a magyar történelmi személyiségek nevét, hiszen a magyarban is ez a szokás, Mihai Viteazul vagy Ştefan cel Mare helyesen nálunk is Mihály és István vajda – csak a magyar gyerekeknek ne a román elnevezést kelljen megtanulniuk.) A történelem és földrajz harcos szellemi gyarmatosítói azonban nagyot tévednek. Tapasztalatból mondhatom: a magyar diák legfeljebb felelésre bemagolja, de meg nem tanulja a románul forszírozott tantárgyakat. Viszont megutálni biztosan megutálja őket.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.