2010. február 26., 11:202010. február 26., 11:20
De Trianon nem létezett csak igazán. Valójában soha nem történt meg, hogy győztes nagyhatalmak elvetemült csatlósaik orbitális hazudozásait készpénznek véve, a valós tények ismerete nélkül felosztottak volna egy országot, hiszen gondoljunk már bele: ép ésszel nem is képzelhető el, hogy ilyesmi valaha is megtörténhetett.
És akkor most tessék elképzelni, hogy ezen kijelentéseimért köztörvényes bűnözőként akár három év börtönbüntetés is kiróható rám. Magyarországon ez mostantól könnyen előfordulhat: ha az ember történelmi eseményt tagad, kíméletlenül lecsap rá a törvény ökle. A dolgot csupán az árnyalja, hogy a tagadás tiltása csupán egyetlen eseményre vonatkozik: a holokausztra. Mármost természetesen igazából eszem ágában sincs bármily történelmi tényt tagadni, így a holokausztot sem, de azért tanulságos, hogy a jobb híján miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila kampányeszköznek használta fel a zsidók elleni atrocitásokat, és a balliberálisnak nevezett oldal parlamenti többsége révén Magyarországot is besodorta a szólásszabadságot törvényi eszközökkel korlátozó országok sorába. Gondoljunk csak bele: miközben a magát progresszívnak nevező oldal melldöngetve harsogja, hogy elszántan harcol a klerikalizmus által terjesztett „középkori sötétség” ellen, ő maga viselkedik úgy, mint annó az egyház.
Egy történelmi eseményt dogmatizál, és aki nem úgy gondolkodik róla, mint ő, azt máglyára küldi. És a szabadság bajnokai észre sem veszik, hogy miközben egyetlen nép szenvedéseit abszolutizálják, és kiemelik a történelemből – mintha nem lett volna Karthágó, a Római Birodalom összeomlása, az amerikai őslakosok kiirtása, a Gulág, vagy akár Mohács meg Trianon –, a legsötétebb, összeomlástól rettegő, és ezért ellenfeleiket elhallgattatni akaró diktatúrák gyakorlatát követik. Mit is mondjak: a törvény megszavazása óta biztos még tisztább és szárazabb érzés lehet „haladó”, büszke baloldalinak, a sötét, retrográd erők szétzúzását célzó eszmék, a demokrácia és a szabadság igazi letéteményesének lenni. Persze mindamellett, hogy épp most tagadták meg őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok