JEGYZET – Még mindig akad olyan Valentin-napi rendezvény, amellyel sikerül meglepniük a szervezőknek.
2015. február 21., 17:182015. február 21., 17:18
Pedig azt hittem, már immunis vagyok az Amerikából behurcolt februári „szerelemünnepre”, amelynek örömére az összes vendéglő és hangulatos kiskocsma tulajdonosa kötelességének érzi műanyag és plüss-szívek tucatjaival émelyítővé dekorálni műintézménye termeit.
Persze tőlem nyugodtan azt ünnepel mindenki, amit akar, mi is így vagyunk vele az asszonnyal: Bálint-napkor a névnapjára szoktunk koccintani. (Félreértések elkerülése végett: ez a vezetékneve). Na de múlt hétvégén mégis meghökkentem, amikor egy Valentin-napi hirdetésre bukkantam az egyik internetes portálon. A reklám szerint a szerelmesek napja alkalmából rendkívüli szvingerpartit rendeztek.
Ha valaki esetleg nem tudná, a szvingerparti olyan összejövetel, ahova egymás számára rendszerint teljesen ismeretlen párok, illetve egyedülálló hölgyek és urak látogatnak el, és a legkevésbé sem azért, hogy Activityt vagy Monopolyt játsszanak. Az ilyen rendezvények ugyanis rendszerint párcserés támadásokba torkollnak, vagyis a résztvevők azért vannak ott, hogy ismeretlenekkel folytatott szexuális együttlétek révén dobják fel szürke hétköznapjaikat.
Félreértés ne essék: szó sincs arról, hogy prűd lennék, vagy, hogy az ilyen rendezvények különösebben megbotránkoztatnának. Minden felnőtt ember szíve joga eldönteni, milyen rendezvényen képes a leginkább jól érezni magát. Na de a szerelmesek romantikától csöpögő napjára szvingerpartit rendezni azért mégsem szokványos buli. Egy szvingerpartihoz ugyanis jelen sorok szerzőjének meglátása szerint nagyjából annyira kapcsolható a romantika, mint egy különösen kellemetlen és kitartó hörghuruthoz.
Bár tény, hogy a szervezők mindent megtettek, hölgyeknek például ingyenes volt a belépő, mert hát az úri modor és a lovagiasság egy szvingerklubból sem hiányozhat. És persze előfordulhat, hogy túlságosan előítéletes vagyok, mert egy ilyen közegben is születhet románc, és a szerelembe esett amorózó másnap újsághirdetésben tudatja, hogy „Keresem azt a gyönyörű, platinaszőke démont, aki tigrismaszkba és tűzpiros lakktangába öltözve rabolta el a szívem.\"
Azért megnyugtató a tudat, hogy a bensőséges, meghitt férfi-nő viszony és a romantika még a cinikus 21. században is virul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!