VEZÉRCIKK – Miközben immár több olyan generáció nőtt fel Erdélyben, amely számára a megörökölt, parlagon hagyott termőföld csak azóta jelent értéket, mióta egyre nagyobb összeget kínál érte „az olasz”, a Sapientia agrármérnöki szakának létrehozásával életképes megoldás körvonalazódik Sepsiszentgyörgyön a természetellenes folyamat visszaszorítására.
2015. szeptember 23., 22:252015. szeptember 23., 22:25
Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem ötlete, miszerint a tulajdonába kerülő területek kedvezményes bérbeadásával segítené a végzősök „első kapavágásait\", több szempontból is dicséretes kezdeményezés.
A szülőföldön maradás, boldogulás fontosságáról oly sok szívhez szóló gondolatot hallottunk már, de végre itt egy kézzelfogható lehetőség is: az iskolapadból egyenes út vezethet a munka mezejére. A jól kitanult szakma művelői ráadásul egy olyan ágazatban vethetik meg a lábukat, amelynek nagy hagyománya van nálunk, és bár az elmúlt évtizedekben rettenetesen felverte a gaz, lassan ki fog virágozni.
A globális, megkerülhetetlen igényeken túl hozzájárulhat a megújuláshoz az immár itt is tapasztalható mentalitásváltás. Miközben ugyanis évtizedekkel ezelőtt az volt a nagy megvalósítás, ha valakit felvett a vállalat, és végre faluról egy városi panellakásba költözhetetett, ma arról álmodoznak a már megállapodott fiatalok, hogy csendes, kertes házban élhessenek a jó levegőn, és a maguk urai legyenek.
A gazdálkodás pedig kézenfekvő megoldást kínál erre. Sokan félnek belevágni, és nehezen cserélnék fel az idegölő iroda- vagy szalagmunkát a sokismeretlenes egyenlettel riogató földművelésre, de már az is valami, ha egy állandó munkahely mellett csak annyira futja az erőből, hogy egy család magának termeszti meg a garantáltan egészséges paradicsomot.
A városiak számára idegen, de egyre vonzóbb életvitel itt kezdődik, és azáltal teljesedhet ki, amit a Sapientia kínál újonnan indult szentgyörgyi szakán, illetve egyetem után is. A megvalósulásához azonban a határon túli szakképzés évét meghirdető, a nemzetpolitikát a gazdaságfejlesztés felé elmozdító magyar kormány további hathatós támogatására van szükség, illetve közösségi összefogás, földadományok kellenek. Mert az adólejeinkkel sajnos továbbra sem segíthetünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!