2012. január 31., 09:222012. január 31., 09:22
Akkor a kormányoldal pártjai az unalmas, félházas üléseken várhatóan vita nélkül, futószalagon fogadják majd el az olyan jogszabályokat, amelyekhez nem szükséges minősített többség. Az ugyanis jelenleg nem tűnik valószínűnek, hogy a balliberális ellenzék célt ér, és a parlamentből való kivonulása nyomán a kormány mégiscsak előre hozott választásokat ír ki.
Ha valóban az ellenzék nélküli ülésekről szóló forgatókönyv valósul meg, az azért mégiscsak szomorú lesz. Hiszen a parlamentben az a természetes állapot, ha érdemi vita zajlik a kormányoldal és az ellenzék között a társadalmi, gazdasági és politikai ügyekről, ha érvek és tények ütköztetése révén próbálják az ország ügyeit előremozdítani. Ebből a szempontból az ellenzék távol maradása nem jelent nagy veszteséget, hiszen az érdemi, értelmes vitákból eddig is nagy hiány volt, az ellenzéki bírálatok a kormányoldal ballépései és visszaélései kapcsán nagyjából a „Mongyon le!” színvonalon maradtak. És nem lóg ki a sorból a mostani akció sem, hiszen a sztrájk egyetlen célja az, hogy a kabinet átadja a hatalmat – az előre hozott választások ugyanis a jelenlegi állás szerint ellenzéki győzelmet hoznának.
Ugyanakkor a sztrájkolósdi akár vissza is üthet, hisz azt sugallhatja, hogy az ellenzék – hiába áll mögötte a választópolgárok több mint fele – tehetetlen, képtelen betölteni feladatát, hogy hiteles programmal fellépve, valódi alternatívát biztosítson a kormányoldallal szemben. Ehelyett megfutamodik a küzdelem elől, áldozatként állítja be magát, és a parlamenti politizálás helyett az utcán, az emberek spontán elégedetlenségét meglovagolva próbálja megszerezni a hatalmat.
Az USL láthatóan attól tart, hogy a várható, kismértékű gazdasági növekedés nyomán beinduló osztogatás – például a bérek és a nyugdíjak emelése – megfordíthatja a trendet, és megnöveli a kormányoldal támogatottságát, ezért akarja gyorsan kikényszeríteni a választásokat. Azért egy magát a népszerűtlen kormány hiteles alternatívájaként láttatni kívánó szövetségtől ez meglehetősen kevés ahhoz, hogy tényleg bízni lehessen benne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok