2010. április 30., 11:522010. április 30., 11:52
A hölgyről még a jelölés előtt egy nappal sem feltételezték, hogy érdeklődne a profi politizálás iránt, ám amikor nagy meglepetésre bejelentették, hogy a párt őt indítja, csak a legidealistább polgár hihette azt, hogy majd alulmarad ellenfelével szemben.
Természetesen meg is nyerte a választást. Persze nem új keletű dolog, hogy a pártok nem politikusokat, hanem közismert művészeket, sportolókat indítanak a választásokon, hogy népszerűségüket kihasználva söpörjenek be minél több voksot a politikában tájékozatlan polgároktól. Volt már a román parlament tagja népdalénekesnő, meg egykori labdarúgó-szövetségi kapitány is, igaz, ő sem tudott hozzájárulni, hogy pártja aranyérmet nyerjen. Sőt a legutóbbi önkormányzati választásokon az egyik párt még a mi lakodalmas rockunkhoz hasonlítható, ám annál sokkal népszerűbb, hangzásvilágában egy részeg, befüvezett török dudás előadásának és egy hidrogénbomba-robbanás hangeffektusainak keverékét idéző manele műfaj egyik fenegyerekét is indította, aki viszont nagy meglepetésre alulmaradt.
Nincs szó amúgy arról, hogy úgy gondolnám, a politika kizárólag öntelt, mindenhez értő „szakértők” privilégiuma volna, láthattuk Magyarországon is, hova vezet ez a gyakorlat. Van azonban abban a megállapításban is valami, hogy ha a választójogot nem is lehet bizonyos kritériumokhoz kötni, a választhatóságét talán mégsem ártana. Alapvető politikai ismeretek mégiscsak kellenének, jelenleg ugyanis olyan képviselő is van, aki számára komoly kihívást jelentene megkülönböztetni a parlamenti patkót a patkómágnestől. Bár az is igaz, hogy abból, ami a bukaresti törvényhozásban legutóbb a feddhetetlenségi ügynökség működését szabályozó törvény kapcsán zajlott, távolról sem egy komoly intézmény képe rajzolódik ki. Előkészítetlenül, államfői nyomásra tárgysorozatba vették a tervezetet, majd amikor a szavazás után kiderült, hogy nincs meg az elfogadásához szükséges voksmennyiség, nosza gyorsan még egyszer szavaztak róla, a demokrácia nagyobb dicsőségére. Ilyen teljesítményhez tényleg tévéshow-sztárok kellenek, hiszen bármikor van annyira szánalmas, mint egy Mónika-show vagy a Győzike.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok