2010. december 10., 11:362010. december 10., 11:36
Az okot maga az államfő jelölte meg: azt szeretnék elkerülni, hogy a hasonló hangzás miatt összekeverjék a romákat a románokkal. Az időzítésnek minden bizonnyal köze van ahhoz, hogy az elmúlt két évben a nyugat-európai sajtó attól hangos, hogy Romániából érkezett cigány csoportok tagjai számos bűncselekményt követtek el Olaszországban és Franciaországban.
A bukaresti illetékeseknek emiatt igencsak ég az arcuk, és nem is ok nélkül. Csakhogy a javasolt intézkedés több okból sem biztos, hogy alkalmas a probléma kezelésére. Itt van mindjárt az a tény, hogy a nyugat-európai sajtóorgánumok a legritkábban veszik maguknak a fáradságot, hogy megvizsgálják a külföldről érkezők pedigréjét.
Ha valaki Romániából érkezett, akkor azt egyszerűen románként emlegetik, és emiatt a bukaresti politikusoknak nem lehet egy szavuk sem, hiszen ők is azt az elvet vallják, hogy minden román állampolgár románnak tekintendő. (Mondják mindezt rendszerint olyankor, amikor a magyarok szabad anyanyelvhasználatot és önrendelkezést követelnek). Szóval már itt megmutatkoznak a nemes kezdeményezés gyöngéi.
De van még tovább is. Kerestem a törvényjavaslatban azokat a paragrafusokat, amelyek kifejtik, miben javul a cigányok szociális helyzete és foglalkoztatottsága, valamint a cigányok és nem cigányok közötti viszony annak nyomán, hogy a román hatóságok hivatalosan is cigánynak tekintik őket a politikailag korrektnek számító, bár a cigányok többsége által nem használt roma helyett.
De nem találtam ilyen cikkelyt. Szóval az egész arról szól, hogy a romaügyet amolyan szómágiapárbajjá süllyesztenék, ugyanazt a módszert alkalmazva, mint a magukat rendkívül hozzáértőnek és jófejnek képzelő harcos jogvédők, akik azt hiszik, attól, hogy a cigányokat romának kell hívni, már egy csapásra jobb lesz nekik. A román sámán erre válaszul azért is cigánynak hívatná őket, mert ettől meg szerinte a románoknak lesz jobb. Igaz, amíg a bukaresti sajtó erről cikkezik, legalább addig sem az a vezető hír, hogy újabb, jogellenesen kint élő romániai cigányokat toloncoltak haza Párizsból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok