2013. január 31., 09:022013. január 31., 09:02
Magyarán: mondjuk a semmit, de azt nagyon. A sokszereplős játékban dialógusok soha nem hangzanak el, csakis ilyen-olyan hangerejű monológok füzére. Régebben úgy is mondták ennek, hogy csépelik (csépeljük?) a szót. Nagyon jó kifejezés, csakhogy csépelni azok után szoktak, hogy aratnak. Az aratást pedig – ez igazán köztudott! – a vetés előzi meg. A semmi elvetése ugyanakkor kizárólag semmitermést eredményez. Legyen az a semmimag bármennyire is (párt)génkezelt, aratni nincs mit. Csak csépelni – a szót. Szándékosan kerültem mindeddig a gumicsont kifejezést, mert sajnos ez a kutyacsemege is már a közírásnak köszönhetően csupaszra rágott szólam lett
. Bele-belenézve a nagyvilág híreibe, látom, hogy másutt is szokás időnként valami csámcsognivalót dobni a közönségnek, de olyan beetetés, amilyen nálunk folyik, az igazán ritka. A két egymásra acsargó szomszédvár (bocsánat, palota) hajigálja folyton a népnek a gumicsontokat, amit aztán marcangolunk is becsülettel az újabb „ajándékig”. Most például azon folyik az „emelkedett eszmecsere”, hogy legyenek-e újabb választások, ha az elnök és a létszámot jócskán túlteljesített honatyatestület kéz a kézben lemondana. Avagy jövőre az európai képviselők választása essék-e majd egybe az új államelnök megválasztásával is, netán fejelnék meg egyiket is, másikat is egy-egy szaftos-pikáns népszavazás-témával?
Nem hiszem, hogy bár az egyik vagy másik kérdést komolyan venné valaki, miután huszonhárom, de különösen bő nyolc éve olyan sok szappanbuborékkal kábítottak. Nagyon idiótának néznek bennünket azok, akiknek inkább tenniük kellene értünk – udvariaskodom, holott az lenne a kézenfekvőbb, ha a fordítottját tételezném fel. De ők tudják, mit akarnak – úgyis mindig a mi bőrünkre akarják. Aztán megmagyarázzák, hogy a másik miatt, aki(k)... Hagyjuk! Javasolnám, hogy akárhonnan is, de szerezzünk már be egy csúcstechnológiás szókombájnt, ami kizárólag akkor hajlandó csépelni bármit is, ha az nem üres, semmitmondó beszéd lesz. Újabb eszement ötletelés helyett vetni kellene, hogy aztán düböröghessen már fel végre az az arató-cséplőgép!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok