Szocdemek önsorsrontása

Ki nyert Bukarestben? – teszik fel a kérdést sokan a hatalmon lévő román Szociáldemokrata Párton (PSD) belül lezajlott adok-kapok ideiglenes (és tegyük hozzá: felszínes) elsimítását követően.

Klaus Johannis és a hozzá közel álló ellenzéki liberálisok – adja magát a meglehetősen egyértelmű válasz. A miniszterelnök teátrális lázadása kiváltotta kormánypárti kraválból a szociáldemokraták sehogy se jöhettek ki felemelt fővel.

Mihai Tudoséról kiderült, a kormányüléseken produkált kirohanásaihoz hasonlóan (amikor a tévékamerák előtt, despota módra lehordja a sárga földig minisztereit) újfent megpróbálja bizonygatni, hogy ő az úr a Victoria-palotában, és brüsszeli elvárásra hivatkozva akarta kipenderíteni kabinetjéből a nyomozó hatóság célkeresztjébe került minisztereket.

Bármennyire is úgy tűnik egyeseknek, hogy a kormányfő felülkerekedett az „kváziminiszterelnökként” is emlegetett Liviu Dragneán, nem árt emlékeztetni, hogy a Tudose által támasztott feddhetetlenségi kritérium nem teljesült, hiszen Sevil Shhaideh (vélhetően mentora, a PSD-elnök közbenjárására) a kormány tagja, a koalíciós partner liberálisok szintén bűnvádi eljárás alatt álló minisztere pedig a helyén maradt.

Amúgy a miniszterelnök abban a tudatban állhatott bele saját alakulata megzsarolásába („lemondok, ha nem válthatom le a minisztereimet”), hogy tisztában van vele: a PSD számára végzetes lenne újrajátszani a Sorin Grindeanu megbuktatásakor végrehajtott forgatókönyvet, saját kormánya megbuktatását.

Ettől függetlenül még tény, hogy Dragnea tekintélye alaposan megtépázódott a kormányzó alakulat élén, ahol egyelőre mégis annak köszönhetően marad elmozdíthatatlan, hogy a saját emberei osztogatják a közpénzt a fejlesztési tárcánál, az igazságszolgáltatás nem siet elbírálni másik büntetőperét, no és mert a PSD-n belül még nem akadt igazi kihívója.

De az alakulat sorsszerű „kannibalizmusán” (a PSD eddig valamennyi vezetőjét felfalta) túlmenően az is intő jel Dragnea számára, hogy Tudose a jelek szerint egyfajta paktumot kötött Klaus Johannis államfővel. Aki a rá amúgy nem jellemző politikai ösztönre ráérezve felhasználta a PSD-n belüli konfliktust arra, hogy éket verjen a kormányfő és a pártelnök közé.

A szocdemek népszerűségvesztésén túlmenően a rövid politikai válság első számú haszonélvezője tehát a jobbközép államfő, aki potenciális baloldali ellenjelölt hiányában várhatóan gond nélkül újrázhat a 2019-es elnökválasztáson.

Ugyanakkor a liberálisok (PNL) is reális esélyekkel indulhatnak a 2020-as parlamenti megmérettetésen, amit viszont nem a kormányzóképességüknek, hanem szintén a PSD belharcának köszönhetnek.