2010. július 14., 10:492010. július 14., 10:49
Ezzel együtt ürömbeli örömként, egyfajta pozitív elmozdulásként is értékelhető viszont, hogy a meghirdetett állások számának a csökkenése következményeként immáron bőségesnek mondható a választék például a korábbi hiányszakmákban.
A pszichopedagógiai, a román nyelv és irodalom, a testnevelési, valamint a közigazgatási, gazdaságtani szakterületeken oktatni kívánók sokszoros túljelentkezése márpedig azért is jó, mert ilyen körülmények között nő az esélye annak, hogy valóban a legjobban felkészültek, a leginkább rátermettek foglalhassák el helyeiket, és kezdhessenek hivatásuknak élni szeptember 15-én. (Amennyiben valóban hivatásnak tekintik az oktatói pályát, és nem afféle időleges kényszermegoldásnak, míg a napjainkban nem éppen élénk munkapiacon jobb lehetőség nem adódik.) Kétség nem fér hozzá ugyanis, hogy ezekben a szakmákban is elkél a jó szakember. Mert például hol nincs szükség jól képzett pszichopedagógusra, a közigazgatási-kereskedelmi alapismereteket megtanító szakemberre, az egyre inkább ellustuló huszonegyedik században a gyermekeket-fiatalokat mozgásra-sportolásra oktató-ösztökélő tanárra? És – főleg a Székelyföldet, de általában a többségében magyarok lakta vidékeket illetően – hol nincs szükség olyan román szakos tanárra, aki minden félremagyarázás és oktalan előítélet dacára képes megtanítani a magyar gyermekeket románul, és képes megértetni velük, hogy egyetlen idegen nyelv megtanulása sem haszontalan. Mert egyszerűen: hasznos.
De azért nehezen érthető, hogy miért nem vonzó egy „eldugottabb”, szóval csendesebb falu, község vagy város(ka), ahol a „civilizáció” különféle oktalanságával (még) meg nem fertőzött tiszta gyermeki elmékkel és lelkekkel bizony lehet olyan szép és hasznos munkát végezni, mint a városi legmenőbb iskolákban. S hogy miért nem vonzó az a magyartanári hivatás, amelynek lényege a mi kultúránk alapjának: a magyar nyelvnek és irodalomnak a megtanítása?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok