2011. október 04., 08:332011. október 04., 08:33
A rendszerváltás óta ugyanis számos kezdeményezésnek voltam tanúja, melyek rövid idő alatt vagy kifulladtak, vagy teljesen más irányt vettek, és semmiképp sem hasonlíthatók a bajor sörünnephez, annak ellenére hogy az itteniek is szeretnek mulatni. Tizenöt-húsz éve jöttek divatba a város-, illetve a falunapok, viszont ma már szinte sehol nem tartják ezeket eredeti formájukban. Valószínűleg azért, mert megkopott a vonzerejük, mivel nem volt bennük olyan központi elem, mely évről évre fenntartotta volna az érdeklődést, a kommunizmus utáni néhány év kivételével pedig már nem volt túlságosan érdekes az emberek számára az, hogy lehet az utcán enni-inni és táncolni. Hasonlóan csúfos véget ért a legtöbb – pályázati pénzből szervezett – fesztivál is, és a politikai pártok által kezdeményezett – erősen kampányízű – rendezvények sem vertek túl mély gyökeret a közéletben.
A bajorok viszont, úgy tűnik, tudnak valamit. Mit is ünnepelnek több mint 200 éve? A sörüket. Ami mindamellett, hogy kitűnő, az összetételére nézve több mint 500 éve változatlan. A rendezvény pedig egy királyi esküvőre nyúlik vissza, amikor München apraja-nagyja együtt mulatott egy hétig az uralkodó jóvoltából. Tehát, úgy tűnik, kell egy közkedvelt, megbízható minőségű étel vagy ital, és egy olyan momentum, amikor a közösség minden tagja önfeledten együtt ünnepel. Az előbbire Szatmárban akadna esélyes: itt a híres pálinkánk, de jó eséllyel pályázhatnának a borok is. Volt is mindkét ital kapcsán próbálkozás arra, hogy ráépítsenek egy többnapos dínomdánomot, azonban – sajnos – nem sikerült igazán jól. Úgy tűnik tehát, hogy a kezdő lökés nem jött össze. Vajon lehetséges volna, hogy a vezetőink egy olyan rendezvényt hozzanak össze, aminek a környék lakói kivétel nélkül mind örülnek? Például egy füst alatt egy RMDSZ-vezér beházasodhatna a PSD elitjébe, a liberálisok közül egy prominens elvenne egy PDL-st, a legnagyobb gyár igazgatója megkérné egy ismert civil aktivista kezét, a német fórumosokat meghívnák násznagynak, és a külföldi vendégmunkások meg az ukrán cigicsempészek finanszíroznák a mulatságot. A sikert nem merném garantálni, de egy próbát talán megérne…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok