2010. január 13., 10:082010. január 13., 10:08
Ez a forgatókönyv nagyon hasonlít a hétköznapi életünk történéseire, ott van például a gazdaság, a politika, ami folyamatosan fáj, csak néha enged, vagy szorít az ember idegzetén egy sort. S ha ez a két jelenség – ami akarva-akaratlanul befolyásolja életünket – belekapaszkodik ebbe az ördögi körbe, akkor nem marad más nekünk, csak tűrni az erősebb, vagy épp gyengébb döféseket.
Jön egy új év, tele áremelésekkel, aminek fájdalmát enyhíti a húsvéti ünnepelés, az anyák napja, születésnapok, amikor gondolatainkat könnyebb elterelni a nyilallásokról, majd egy év végi elszámolás, ennek lüktetését a karácsonyi hangulat gyógyítja kissé.
S ha átgondoljuk, jól ki van találva ez a folyamat, hisz ha mindig erős lenne a nyomás, valószínű, gyakrabban és korábban fellázadnánk, mint szoktunk. Így könnyen „beetet” minket a fájdalom, a roszszat abban a reményben éljük túl, hogy nemsokára kis nyugtunk lesz, s közben észre sem vesszük, hogy a gyenge lüktetés is erős lesz, s a végén már az ájulás környékez bennünket.
Akkor jön egy segítő kéz, gyógyszerként vet nekünk egy koncot, amitől újra visszatér az erőnk egy időre. Ilyen segítő kéz például a megnövelt adóterhek körüli kedvezmény, miszerint aki az év első heteiben kifizeti kötelezettségét, a megemelt összeg felét megspórolhatja.
De átírhatnám ezt a forgatókönyvet a szerelmi kapcsolatokra is, és sok más dologra, amelyre oly sok energiát pazarolunk. A szemfényvesztés művészetét sokszor saját magunkon gyakoroljuk, s idővel megtanulunk úgy élni, hogy csak a kellemes dolgokat tároljuk el orvosságként, a negatív tapasztalatokat pedig, mint a rossz fogat, minél hamarabb szemétbe dobjuk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.