Ahogy robbanásszerûen elterjedtek a bevásárlóközpontok, úgy teltek meg a postaládáink is a reklámújságjaikkal.
2014. szeptember 14., 21:532014. szeptember 14., 21:53
Volt köztük kis formátumú, négyrét hajtott lepedõnyi, igényesebb vagy igénytelenebb nyomású, de fölösleges is szót vesztegetnem rájuk, mert mindenki tudja, mirõl beszélek. Amíg hatott az újdonság ereje, kíváncsian nézegettük, válogattunk az akciós kínálatból, de szinte kivétel nélkül rá kellett döbbennünk arra, hogy humbug az egész.
Elsõsorban a meghirdetett akciós árleszállításokat sumákolták el, vagy lejárt, illetve a reklámújságban „véletlenül” elíródott határidõrõl vagy elfogyott készletrõl beszéltek, a lényeg az, hogy már jó ideje bele se pillantunk ezekbe a kéretlen „ajándékokba”. Sõt még azt is kiírtam a postaládánkra, hogy nem kérünk a reklámszemétbõl. Becsületükre legyen mondva, figyelembe is veszik: nem a mi ládánkba kerül, hanem esetleg a földre a nekünk szánt kiadvány.
Sokat nem kellett törnünk a fejünket, hogy átlássuk: nem az önzetlen nagylelkûség viszi a cégeket a reklámanyag nyomtatására, ami – mellesleg – elég szép summába kerülhet, hanem a lehetõség, hogy az erre költött pénzt beépítik a legkeresettebb termékek árába. Vagyis velünk, vásárlókkal fizettetik meg az egyébként a szemétbe kerülõ makulatúráikat. Szép! De a világ araszolgat elõrefelé, s ahogy kezdenek a papíralapú sajtótermékek takarodót fújni az elektronikus változat elõtt, úgy a reklámújságokat és szórólapokat is lassan kiszorítják az online reklámok. Ha nem is naponta, de van úgy, hogy tömegével kapom az eszementnél eszementebb reklámokat.
Alig van olyan területe az életnek, amirõl ne „gondoskodnának” az aggódó ismeretlenek, és ne ajánlgatnának fût-fát, fõzetet-kenetet, megmondják, hogyan vegyek ésszerûen levegõt, hogyan menjek és hová, de inkább nem sorolom, mert csak idegesítem magam. Természetesen olvasatlanul dobom ki a töméntelen „jó tanácsot”, arra viszont még nem sikerült rájönnöm, hogy az e-szemetet ki finanszírozza és miért? Ha annyi kukába dobandó pénze van, nem volna jobb olyanok megsegítésére fordítania, akik valóban rászorulnak?!
De nem akarok populista jótékonykodó szöveggel elõállni, vagy bárkit bármire buzdítani-nógatni, hisz akkor ugyanazt tenném, ami ellen szóltam. Maradjunk abban, hogy akinek nagyon fölösleges a pénze, dobja a szemétbe! A sok bosszankodó helyett legalább néhány kukázónak jó napja lenne!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!