VEZÉRCIKK – Románia egyre kiemelkedőbb stratégiai fontossággal bír a Nyugat és Oroszország közötti konfliktusban, a nyugati katonai szövetség pedig továbbra is eltökélt abban, hogy szembeszáll Moszkva esetleges expanziós törekvéseivel.
2015. július 02., 20:192015. július 02., 20:19
Minden bizonnyal ezt az üzenetet hivatott megerősíteni Jens Stoltenberg NATO-főtitkár csütörtöki bukaresti látogatása, amelynek során a védelmi minisztertől a miniszterelnökön át az államfőig az ország legfontosabb politikai vezetőivel találkozott, majd a NATO-vezénylési központ tervezett helyszínére is ellátogatott.
Mindezen abból a szempontból nincs amiért csodálkozni, hogy Románia az észak-atlanti katonai szövetség keleti határán fekszik, és csupán néhány száz kilométer választja el az orosz határtól, miközben a román és az orosz határ között olyan, bizonytalan politikai helyzetű országok találhatók, mint a Nyugat és Moszkva között választani még mindig nem tudó Moldova, illetve az az Ukrajna, amelyben jelenleg is polgárháború zajlik.
A helyzet hidegháborús jellegét tovább erősíti, hogy gyakorlatilag eldőlt: a NATO-t de facto vezető Egyesült Államok jelentős mennyiségű nehézfegyverzetet – harckocsikat és tüzérséget - telepít át a keleti tagállamokba. Mindez tulajdonképpen érthető annak fényében, hogy a kelet-ukrajnai hadszíntérről az elvileg érvényben lévő fegyverszünet ellenére is egyre fokozódó harcokról érkeznek hírek. Egyúttal viszont aggasztó is – ekkora haderőt nem szokás csak úgy megmozgatni.
Egyértelmű, hogy amolyan idegek harca zajlik. Miközben a NATO-erők látványosan gyakorlatoznak Kelet- és Közép-Európában, és növelik jelenlétüket a keleti tagállamokban, Moszkva az atomtöltet hordozására is alkalmas, nagy hatótávolságú rakéták számának növelését jelentette be, és új, látványos harckocsikat és vadászgépeket állít hadrendbe, illetve a stratégiai bombázóprogram felújítását is tervbe vette.
Ez az egymással szembeni európai erőfitogtatás egyéb, súlyosbító körülmények nélkül is káros és aggasztó lenne. Annak fényében azonban, hogy egy új erő, az egyre agresszívabb és embertelenebb iszlamista fundamentalizmus a nyugati, keresztény civilizáció – tehát mindkét szemben álló fél – elpusztítására tör, egyenesen esztelenség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!