Idén sem múlt el magyarellenes provokáció nélkül a december elsejei román nemzeti ünnep. Ami viszont még szomorúbb: a magyarok idén is felültek a provokációnak.
2013. december 02., 19:402013. december 02., 19:40
Magyar szempontból persze már eleve problémás a román ünnep, hiszen 1990-ben Bukarestben olyan eseményt választottak ki nemzeti ünnepnek, amelyet nem övez konszenzus az ország összes állampolgára részéről. Az Erdély Magyarországtól való elszakítását egyoldalúan szorgalmazó 1918. december elsejei gyulafehérvári román nagygyűlés a több mint 1 millió 200 ezer magyar nemzetiségű román állampolgár számára a legkevésbé sem ünnepi esemény.
Ráadásul a román állam Erdély bekebelezése óta egyszer sem tett olyan gesztusokat a magyarok felé, amelyek valamelyest legitimálták volna a december elsejei nagygyűlés nemzeti ünneppé való kinevezését. Pedig „csak” annyit kellett volna tenniük, hogy teljesítik az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat, miszerint az új román állam polgáraivá vált nemzeti közösségek számára nyelvi és kulturális önrendelkezést biztosítanak.
A december elsejei, gyakran öntömjénezésbe fulladó ünnepségek tehát rossz szájízt hagynak. Különösen úgy, hogy egy szélsőséges, soviniszta román szervezet, az Új Jobboldal immár hagyományosan megpróbálja provokálni a magyarokat. Idén Sepsiszentgyörgyre utazott el több tucatnyi új jobboldalos, a provokációra pedig egy magyar szélsőséges csoport válaszolt, ugyancsak utcára szólítva a saját híveit, és legalább annyit ártva a magyar közösségnek.
Talán nem csak szerintünk lett volna jobb, ha arról szólnak a híradások, hogy egy szélsőséges román szervezet megpróbálta provokálni a magyarokat egy magyar többségű városban, de sikertelenül, az erről készült felvételt tartalmazó DVD-ket pedig például az EP folyosóin lehetett volna osztogatni. Ehelyett arról szólnak a beszámolók, hogy a magyar szélsőségesek dulakodtak a csendőrséggel.
A tanulság: csak akkor tudjuk hitelesen és a siker reményében megfogalmazni a jogköveteléseinket, ha a magunk szélsőségeseit – függetlenül attól, hogy a szélsőjobbot vagy más szélsőséges nézetet képviselnek – marginalizáljuk, és minél kevesebb nyilvános szereplési lehetőséget kapnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!