2010. május 13., 10:042010. május 13., 10:04
A mai bajok indítékai sokkal összetettebbek, az 1990 óta Romániában fennálló mindenkori parlamentek és kormányok viszont egyformán kivétel nélkül felelősek a jelenlegi állapotokért. Mert ők voltak azok, akiket a most teljes joggal fellázadt nép – szavazata révén – a parlamentbe, illetve a kormányba küldött, mégpedig azért, hogy jobbá, élhetőbbé tegyék az életet, és közelebb hozzák a valósághoz az 1989. decemberi reményeket és jogos elvárásokat.
Ehelyett nincs olyan nap, amikor ne látnánk politikust, amint a parlamentben közpénzen szunyókál, újságot olvas, halálra unja magát, vagy újabban hordozható számítógépén szexfilmet élvez. Miközben az eltelt húsz esztendő alatt az egymást váltó kormányok egyike sem tett érdemben azért, hogy nemzetgazdaságilag a helyzet jobbra forduljon. Újabban a volt Tăriceanu-kormány pénzügyi minisztere, Varujan Vosganian találta fel ennek kapcsán a spanyolviaszt, felróva a jelenlegi kormánynak, hogy semmit nem tett a gazdaságélénkítés terén. Erre szokták mondani, hogy egyik tizenkilenc, s a másik egy híján húsz. Mindennek a széltolásnak egyenes következménye a nem kevésbé szélhámos államelnök, Traian Băsescu révén immár közismertté vált terv a közalkalmazottak bérkeretének és a nyugdíjak csökkentéséről; amely megint nem tesz lényeges különbséget eset és eset között, és egyformán sújt tanítót, gyermeket, öreget.
Csőd ez, kérem, tökéletes gazdasági és erkölcsi csőd, amelynek „menedzseléséhez” valóban felesleges a parlamentben politikusok százait, a mindenkori kormányokban miniszterek, államtitkárok tucatjait, aktatologatók ezreit tartani – közpénzen. Vajon a felelősek hogyan néznek saját nyugdíjas szüleik és gyermekeik, de inkább a kiváltságokat nem élvezők szemébe? Az 1980-as évek rettenetes politikai és valóságos kiéheztetési terrorja idején Ceauşescu előszeretettel hangoztatta, hogy csodálatra méltó az ország népe. Valóban az. Ha ezt a szélhámiát szó nélkül eltűri.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok