Székelyföld és a román futball agresszorai

Csíkszereda, Hargita megye hétfőn először képviseltette magát a román labdarúgó-élvonal legjobbjai között, ami kisebb népünnepélyt váltott ki a székelyföldi kisvárosban. Amely a nagyobb hagyománynak örvendő jégkorong mellett immár a csapatsportok királyának is otthont ad a legmagasabb belföldi szinten.

Az infrastruktúra és az utánpótlás szintjén hathatós magyarországi támogatásnak örvendő FK néhány éve kacérkodik a szuperligás szereplés gondolatával, ott toporog a kapujában, az elmúlt szezonban pedig minden összeállt ahhoz, hogy hétfőn megtörténhessen a diadalittas bevonulás. Csíkszereda, Csíkszék, Hargita megye, Székelyföld, az erdélyi, Kárpát-medencei magyarok jelentős részének elismerő tapsa közepette.

Röviden így néz ki a történések ünneplőbe öltözött főszereplője. De persze ahhoz, hogy a sztori mások számára is „izgalmas legyen”, meg kell jelennie, oda kell férkőznie, minden áron rivaldafénybe kell kerülnie a rosszat megmintázó alaknak is, aki szintén állandóan főszerepet kér magának. Gonoszsága pedig abban nyilvánul meg, hogy neki a sportérdem nem elég.

A tömbmagyar vidékek sportegyesületei, a magyar identitást valamilyen formában felvállaló vagy csupán magyar múltú, magyarok által (is) kedvelt csapatok vezetői, játékosai, szurkolói évtizedek óta ki vannak téve magyarellenes sértegetéseknek, bántalmazásoknak, már juniorszinten is. Hát akkor mit várjunk a huligánok csúcsligájától, a román fociélvonaltól?!

Ami létfontosságú meccseken – azaz nagyon ritkán – azért érezhetően visszaszorította az addig futószalagon, menetrendszerűen érkező utálatözönt.

Sajnos Háromszék és Csíkszék focibüszkeségei – egyelőre – nem küzdhetnek vállt vállnak vetve a Szuperligában, nem írhatnak történelmet székely rangadóval a román élvonalban, hiszen a Sepsi OSK nagy meglepetésre kiesett az elmúlt szezon végén, így Diószegi László csapata most azon dolgozhat, hogy azonnal visszajusson. Az FK pedig hogy bennmaradjon a legjobbak között.

A fővárosiak valahogy „hozzánőttek”, minduntalan ráakaszkodnak az 1904-ben alapított, 2012-ben „feltámasztott” FK modern kori történelmének mérföldköveire. Hiszen 2018-ban a székelyföldi csapat éppen a „vörös kutyák” ellen jegyezte története legnagyobb sikerét, amikor is tizenegyespárbaj végén bejutott a Román Kupa negyeddöntőjébe.

A lelátóra jutott huligánok magyargyalázó rigmusokkal, hergelő molinóval, a verbális és vizuális agresszió kimeríthetetlen tárházának számos elemével mutatták meg, mit is gondolnak vendéglátóikról, akik sporttörténelmi ünnepre gyűltek össze.

„A körmötök alatti föld is román” felirat azok után is ott viríthatott, hogy a vendégszektor nagy részét kiürítették vagy kiürült – attól függ, hogy a rendbontók eltávolítását vagy a már be sem engedett huligánokkal történt szolidarizálásról szóló verziót vesszük alapul. És akkor bele is kóstoltunk a lényegbe:

A futballhuligánok egyes felelőtlen klubképviselőkkel, a kényes ügyeket eltussolni hivatott szövetségi vezetőkkel, a közbelépést nagyrészt inkább halogató, vészmegoldásnak tekintő rendvédelmi szervekkel, a média balhéra éhes részével karöltve olyan hangulatot képesek teremteni egy-egy mérkőzés alkalmával, előtte, közben és utána is, amelyek gyakorlatilag háborús hadviselésre emlékeztetnek: konkrét színtérrel, „harcosokkal”, „áldozatokkal”, csak persze kicsiben.

Miközben számunkra, erdélyi magyarok számára egyértelmű, miért jönnek, mit művelnek a legrettegettebb román fociklubok – sajnos van jó néhány – huligánjai Székelyföldre, hogyan dúlják fel egy-egy csendes kisváros nyugalmát, mi pedig mennyi bölcsességgel, mekkora lélekjelenléttel tűrjük, meg-megmosolyogjuk randalírozásukat, érdemes meghallgatni a Dinamo klubelnökének „verzióját”:

• a Dinamo azért jött, hogy tisztességes focit játsszon, de a szervezők arra készültek, hogy bezárják a kapukat a sport tömegjelenség mivolta előtt
• a csendőröket és a biztonsági szolgálat embereit meghaladta a feladat
• a beléptetőrendszer nem működött
• könnygázzal fogadták a jeggyel rendelkező Dinamo-szurkolókat, sokan nem láttak semmit a meccsből, mások késéssel valahogy bejutottak
• a legszerencsétlenebbek nagy adag könnygázt vagy bakancsot és gumibotot kaptak a csendőröktől, akiket a biztonsági cég emberei támogattak
• „és valahol a kerítések között elveszett a lényeg: a mérkőzésen való együttlét öröme”.

Andrei Nicolescu Dinamo-klubelnök meccset követő Facebook-bejegyzéséből szemléztünk-idéztünk. Csakis azért, hogy lássuk a diverziókeltés lényegét: hogyan bújik áldozatszerepbe az agresszor, hogyan próbálja – javarészt sikeresen – legitimálni ezt az állandó „harci készültséget”, a félelmet keltő, csendőri kísérettel szabadon gyalázkodó fekete pólósok „létjogosultságát”. Miközben jól tudjuk: csupán annyi történt, a végre dolgukat végző rendfenntartók tanultak a korábbi randalírozásokból, és ha nem lépnek fel ilyen erélyesen, a helyzet még jobban eldurvulhatott volna.