JEGYZET – Időnként választottjainknak, ha épp nincs jobb dolguk, vagy netán nagyon is volna, csak a kedv hiányzik hozzá, nekibuzdulnak, és számolgatni kezdik napjainkat.
2015. március 15., 19:482015. március 15., 19:48
Na nem azokat, melyek még hátravannak ebben a földi siralomvölgyben/édenkertben, hanem a hivatalos szabadnapokat. A számolgatás aztán mindig úgy végződik, hogy beiktatnak egy-egy újabb piros betűset, miután részletesen elmagyarázták, hogy a többi uniós országban hány nappal kevesebbet kell dolgozni, mint nálunk. Az akciót a lelkes, majdnem egyhangú szavazás zárja, miközben ki-ki már azon gondolkodik, hogy a folyó évben milyen napra is esik a frissen felkent, és hogy is lehetne a hétvégi szabadnapokhoz hozzáigazítani.
Nem tudok róla, hogy egyetlenegyszer is szóba került volna, hogy ott, ahol több a szabadnap, tulajdonképpen milyen ütemben töltik el a munkára szántakat. Huszonöt éve, a két Németország egyesülésekor jutott el hozzánk is az a helyi viccelődés, hogy mi az alapvető különbség a volt keleti és nyugati német között: az ossi a munkaidő lejárta előtt kb. öt-tíz perccel abbahagyja a munkát, nekilát elrakni a szerszámokat-eszközöket, hogy amikor vége a műszaknak, indulhasson haza, a wessi viszont csak műszak végén áll le, és a rakosgatással még „ráhúz\" pár percet. Gondolom, már ők is rég elfelejtették ezt a heccelődést, mert a színvonal wessi módra egyenlítődött ki.
Hogy nálunk mi van, azt nem kell ecsetelnem, mert munkaidő ide vagy oda, néhány nappal egy-egy nagyobb ünnep előtt már tolonganak a bevásárlóközpontok kalács- és húsrészlege előtt, a hírtévék pedig nagy hangon közlik, hogy lám, a románok időben felkészülnek az ünnepekre, a hölgyek is megrohamozzák a szépségszalonokat, a férfiak az italos polcokat, hogy aztán nyugodtan folyhasson a dínomdánom. Ha véletlenül hét közepére esik egy-egy jeles nap, ahhoz vagy a hét elejéről vagy a végéről csapnak hozzá még néhányat, mert ugye egy nap alatt a fű sem nő látványosan.
Mindebben épp a választottak járnak elöl, nekik még a két-három napos munkahetük is csupa ünnep, ha úgy akarják. Most azt hallom, hogy valaki Brâncuşi születésnapját színezné át pirossal, nem tudom, mi lesz belőle, de a szülőház kipofozásának és hamvai hazahozatalának kellene megelőznie ezt a nagy össznépi ünneplést. Legalább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!