2010. december 22., 10:382010. december 22., 10:38
A romániai kisebbségekről való felmérésben a cigányokra, magyarokra és németekre térnek ki. Természetesen mindenki nagyon egyetért abban, hogy a cigány szó nem sértő, és a roma megnevezést elfelejthetnék már, hiszen könnyen összetévesztik a románokkal.
Majdnem mindenki úgy gondolja, hogy a romaintegráció közös európai ügy, nagyon elnyomják őket, több mint fele szívesen látja városában, szomszédjaként, kollégaként, de családtagként 87 százalék nem fogadná be. A többség úgy gondolja, hogy kevés joguk van, elnyomja őket a társadalom, de a felsorolt több mint 10-féle lehetséges megoldásból egyiket sem találja megfelelőnek.
A kérdezettek szerint nem lenne jó a segély, a lakásépítés, a munkahelyteremtés, szerintük egyedül a cigányok hibásak az elnyomás miatt, sőt egyedül ők tehetnek azért, hogy a társadalom többi tagja befogadja őket, és megoldják az etnikum problémáit. Röviden: nem szívesen látott emberek a cigányok, családba semmiképp, szomszédba is épphogy eltűrt jövevények, s erről kizárólag ők tehetnek, s amit főztek, egyék is meg. Én azt kezdem sajnálni, a magyarokat miért „tűrik” meg sokkal többen a családban? De jó lenne az ellenállás, nem lenne annyi vegyes házasság…
Mindeközben egy másik felmérésből kiderül, hogy több mint fele a megkérdezetteknek elégedetlen az életével, kevesebb mint 400 leje van az ünnepekre, és minden hatodik városban élő embert kirabolnak. Ennél furcsább az a szakadék, ami az orvoshoz járás szokásánál tátong: minden ötödik ember havonta jár háziorvoshoz, viszont minden negyedik szinte soha.
A városiak 94 százaléka saját lakásában él, és egy nem várt kiadás esetén legfeljebb autójukat tudnák eladni az összeg fedezéséért, annál is inkább, mert csupán 27 százalékuknak van valamilyen megtakarított összege. Talán ezért gondolják úgy legtöbben, hogy ez az ország rossz irányba halad, hogy a bűncselekmények nagy részében roma származású a tettes, és hogy jobb volt a kommunizmusban. S mit lehet a szemére hányni egy családnak, aki idén az udvaron az orgonafát díszíti fel karácsonyfának? Miért ilyen rasszista? Vagy miért nem gondolkodik pozitívan?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok