2013. január 08., 22:262013. január 08., 22:26
Mert annak – az ő értelmi szintjéről mérve – beláthatatlan következményei le(het)tek volna. Még egy filozófiaféleséget is kitaláltak a hozzá nem értés magyarázatára: elnevezték kádercserének: egy ideológiailag jól felkészült kádernek (értsd: bunkó pártkatonának) bármilyen szakterületen meg kell állnia a helyét. Ezt pedig értsd úgy, hogy bárhol el kellett tudni szajkóznia az épp időszerű blődségeket.
És lett ebből olyan össznépi mulatság, hogy ha netán valakit épp nem érintett volna a saját bőrén, jót mulathatott volna rajta. Ilyen viszont alig akadt, úgyhogy aki megérte, annak nem is kell mondanom, aki viszont nem, az – egyelőre még! – próbáljon örvendezni. Sokáig úgysem teheti, mivel egy ideje nagyon-nagyon kísérteni látszik ez az átkos örökség. A változás utáni első tizenöt év alatt még valahogy csak-csak, észrevehetően kerülni akarták a pártkatonák ide-oda rakosgatásának gyakorlatát, s ha esetleg nem is sikerült túl jóra, de a járni tanulás botladozásainak lehetett betudni. Ám amióta az egykori párt derék katonáját, helyesebben tisztjét közös összefogással államelnökké kentük, az egyetlen éjszaka bal oldaláról jobbra átfordult pártja máris sutba dobta a szendéskedést, felrázta Csipkerózsika-álmából a bármikor bárhová helyezhető pártkatonastátus gyakorlatát, és villámgyorsan eljutottunk egészen odáig, hogy egy-egy utca bizonyos – előnyösebbnek hitt – szakaszát csakis a jobbra át „ideológiáját” hősiesen visszamondani tudók seperhették le és meg. Közeleg az egyéves évfordulója annak, amikor éppen a saját szakterületét jól ismerőt kipöccenteni akaró szándék ellen felzúdult az amúgy békés népség, és lett belőle... Na mi is? Remélhetőleg valami egészen más. Legalábbis az ígéretek szintjén. S hogy a gyakorlat legtöbbször egészen eltérő képet mutat?! Sajnos tudjuk. De még reménykedünk. Reméljük, hogy a szak és az értelem jártában-keltében valahol valahogyan csak találkozik, és összegabalyodásukból egyszer csak megszülethet majd a régen hiányolt szakértelem!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok