2010. július 06., 09:172010. július 06., 09:17
A mikrofonnál egymást váltották a szakértők, az ellenzéki politikusok, akik alaposan Emil Boc fejére olvastak az árvízhelyzet miatt. Gyakran hangoztatták, milyen beruházásokat kellett volna elvégezni, hogy elkerülhető legyen a baj. Mindezt nagyjából azok a politikusok, azok a szakértők ismételgették, akik pár héttel ezelőtt még éppen azért szidták a kormányt, hogy ahelyett, hogy a közalkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat óvta volna, beruházásokra pazarolta a közpénzt. Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy az ember észrevegye, ellentmondanak az állítások. Emil Boc kormánycsapata a nyuszika szerepkörébe került, akit mikor azért kell nyakon vágni, mert van rajta sapka, mikor pedig azért, mert nincs. És a hasonló támadások egyre gyakrabban maradnak válasz nélkül a kormányoldalon. Mintha nem lenne, aki megvédje a kormányzati mundér becsületét. A koalíció katonái beérik annyival, hogy megszavazzák a parlamentben a kabinet előterjesztéseit, arra viszont nem vállalkoznak, hogy nyilvánosan is kiálljanak a kormány mellett. Mintha csak korlátolt felelősséget éreznének a kormányzás iránt, vagy maguk sem értenének egyet a kormánypolitikával. Sunyítanak. Talán ez az első nyilvánvaló jele annak, hogy egyéni választókerületekből küldték őket a parlamentbe. Valószínű, nem tévednek nagyot, akik úgy látják, a kormány sodródik az árral, nincsenek megoldásai; ha megbukna, sem kellene könnyeket potyogtani érte. Az is látszik azonban, hogy talán éppen a kommunikációban a leggyengébb a kormányzati teljesítmény. Ha a válságkezelő megoldások mellett olyan politikusok arcait is látná az ember, akik hittel, meggyőződéssel érvelnek a beterjesztett törvények, a javasolt megoldások mellett, akik megküzdenek a kormányt becsmérlő ellenzéki politikusokkal, másként is állhatna a koalíció szénája. Emil Bocot és Markó Bélát a saját csapata hagyta magára a kormányzati népszerűtlenségben.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.