2010. június 07., 10:412010. június 07., 10:41
Az ország helyzetének súlyosságához persze már eddig sem fért kétség, hiszen az a tény, hogy az eddig a valós gazdasági helyzet elsumákolásában jeleskedő PDL kénytelen volt beismerni: a tervezett jelentős bér- és nyugdíjlefaragások nélkül egyszerűen csődben megy a gazdaság, már önmagában elég riasztó. Nem kevésbé riasztó ugyanakkor az sem, hogy a párton belül ennek ellenére sem alakult ki egységes álláspont a bevezetendő intézkedésekről, és a belső „lázadás” immár olyan méreteket öltött, hogy félő: a PDL-s honatyák inkább a bizalmatlansági indítványt benyújtó ellenzék mellé állnak, de legalábbis tartózkodnak majd a szavazáson, semhogy felvállalják a létfontosságú gazdasági intézkedéseket. Az RMDSZ-t is magába foglaló kormány bukása magyar szempontból még súlyosabb következményekkel járhat, mint a PDL esetleg kormánypénzek nélkül maradó politikusai számára.
A PNL az oktatási törvény alsóházi vitája során valóságos magyarellenes ámokfutást hajtott végre, és semmi okunk azt hinni, hogy esetleg kormányra kerülve a gazdaság helyzetéről elterelendő a figyelmet nem folytatná, amit elkezdett. A PSD máris megmutatta, mi várható tőle – Victor Ponta pártelnök korábbi, „Székelyföldtagadó”, nacionalista kijelentéseit követően most Titus Corlăţean alelnök kelt ki a magyar állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozást rögzítő jogszabály ellen. Persze a PDL példája is mutatja, hogy egy román párt nacionalizmusa egyenes arányban csökken azzal, milyen mértékben van szüksége kormányon az RMDSZ támogatására. Csakhogy a mostani helyzet kialakulásáért kormánytényezőként az RMDSZ is felelős – még ha nem is akkora mértékben, mint a PDL. Márpedig ez alaposan amortizálta a szalonképességét, ezáltal pedig esélyeit egy új koalícióban való esetleges részvételre.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.