Kell-e, illetve lehet-e csökkenteni az általános forgalmi adót? – ezekre a kérdésekre keresik a választ a gazdasági szféra és a politikum képviselői azt követően, hogy Klaus Johannis államfő visszaküldte felülvizsgálatra a parlament elé az új adótörvénykönyvet.
2015. augusztus 16., 20:092015. augusztus 16., 20:09
Az első kérdésre könnyű válaszolni, azt pedig, hogy mennyire egyértelműen szükséges meghozni az intézkedést, az is jól illusztrálja, hogy az ellenzéki honatyák is megszavazták a jogszabálycsomagot, amelynek, mint tudjuk, egyik legfontosabb előírása éppen az áfacsökkentés. Olyan körülmények között, hogy még mindig nálunk a legkisebbek a fizetések, az árak pedig a magas áfa miatt – és nem csak – van, hogy meg is haladják az európai uniós átlagot, úgy kell az alacsonyabb adószint, mint egy korty levegő.
Láthatjuk, hogy miután júniustól 9 százalékra csökkent az élelmiszerek áfája, fellendült a húsipar, számottevően nőtt például a felvágottfogyasztás. A kiterjesztett áfacsökkentés pedig a gazdaság valamennyi szegmensének jót tenne, az emberek végre hozzáférhetnének olyan javakhoz, amelyekről ma csak álmodoznak, ezáltal által nőnének az ipari megrendelések, s felpörögne a gazdaság is – mondják az elemzők az egyik oldalon.
A másik oldal azonban azért kongatja a vészharangot, hogy a romániai üzemek nem tudnak eleget tenni a megnövekedett igénynek, így a fogyasztás az import termékek felé irányulna, tovább növelve a külkereskedelmi mérleg amúgy sem túl alacsony hiányát.
És itt érkezünk a kérdés második feléhez: a jelenlegi állapotok mellett lehet-e áfát csökkenteni? A hétvégén közölt derűlátó GDP-adatok tükrében könnyedén válaszolhatnánk ebben az esetben is igennel, csak kérdés, hogy meddig maradnak jók a mutatók.
Éppen ezért mi az üzletemberek szövetségével értünk egyet: a politikusoknak nem csak egyes intézkedésekről kell tárgyalniuk az eljövendő pártközi egyeztetéseken, hanem közösen ki kell dolgozniuk egy legalább közepes távú stratégiát, amelyet függetlenül a választások alakulásától, minden fél tiszteletben tart, s nem ad hoc módon vetnek ki vagy vonnak vissza adókat, illetékeket, illetve növelik vagy csökkentik azok szintjét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!