2010. november 09., 10:202010. november 09., 10:20
Mégpedig annak a kelet-közép-európai térségnek a közös sikerévé, amelynek nemzeteit évszázadokon keresztül nem is annyira a háromezer kilométer hosszan hömpölygő folyam, hanem megannyi politikai vagy akár etnikai ellentét választotta el egymástól.
Már az is nyereségnek számít a régió polgárai számára, hogy a Duna, mentén vagy annak közvetlen vonzáskörzetében fekvő államok vezetői belátták: országuk fejlődése, népük gyarapodása nehezen képzelhető el a szomszédos nemzetekkel való jó viszony kialakítása nélkül – ne feledjük: 800 ezer négyzetkilométernyi területről és 80 millió lakosról beszélünk –, azaz a kelet-közép-európai országok a gazdaság, a politika, a társadalom, a környezetvédelem számos területén képtelenek elkerülni az együttműködést.
Nem véletlen, hogy az érintett 14 ország számára nem kizárólag a hajózás szempontjából fontos a Duna-stratégia, hanem egyetértenek abban, hogy a Duna térségére határozott gazdasági, tudományos és kulturális egységként kell tekinteni a jövőben. Konkrét formában ez úgy fest majd, hogy a projekt keretében felvázolt prioritási területek koordinációjáért egy-egy ország felel, e téren pedig különös jelentőséggel bír, hogy Románia és Magyarország közösen jelentkezett a természeti, illetve ember által okozott kockázatokat vizsgáló szegmens felügyeletére. (A nagybányai ciánszenynyezés, a kolontári iszapömlés vagy az országhatárokra ugyancsak fittyet hányó árvizek tudatában nem lehet elégszer hangsúlyozni, mekkora súlya van a hatékony, közös fellépésnek, a megelőzésre törekvésnek hasonló katasztrófák idején).
De korlátlan lehetőségeket rejt a Duna menti összefogás a gazdaság- és az infrastruktúra-fejlesztés terén is, ahol most, a pénzügyi válság miatt bizony nemcsak Románia tanúsít lemaradást. Lám, Belgrád máris felvetette a közös, román–szerb autópálya kiépítésének gondolatát, amelyhez Magyarország is csatlakozhatna. A projektek sorozataként elképzelt Duna-stratégia csak összefogással lesz sikeres – ám éppen a közös célok jelentik ennek biztosítékát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok