2010. szeptember 16., 11:092010. szeptember 16., 11:09
Ettől persze még messze van az a pillanat, amikor Kolozsváron vagy Budapesten kigyulladhat az első, az AGRI-vezetéken át érkező gáz táplálta kék láng, de a kezdeményezés azt jelzi: nemcsak kívánatos, de lehetséges is valóban érdemi, a két ország, illetve az egész kelet-közép-európai térség érdekérvényesítését célzó összefogás.
Az első közös lépés irányát is jól választották ki: a térség Oroszországgal szembeni energiafüggőségének enyhítése minden itteni országnak érdeke. Nem feltétlenül azért, mert attól kellene tartani, hogy a régió fölötti hegemóniájának visszaszerzése érdekében Moszkva a gázfegyvert is hajlandó lenne bevetni – bár az Ukrajnával és Fehéroroszországgal szembeni „próbaüzem” jelezte: ez sem csupán az élénk képzelőerővel megáldott, paranoiás russzofóbok elméjében létező lehetőség – hanem azért is, mert egyszerűen jobban járunk, ha válogathatunk az ajánlatok között, lévén így nagyobb az esély arra, hogy kedvezőbb áron jussunk a nélkülözhetetlen földgázhoz.
Ha pedig a környező országok a magyar–román tandem jóvoltából juthatnak olcsóbb energiahordozóhoz, az a tranzitbevételek mellett nem csupán presztízsnövekedést eredményezhet, de azt is elősegítheti, hogy a szándéknak megfelelően – Lengyelország bevonásával – ők legyenek a szorosabb közép-európai együttműködés motorjai. Mindehhez persze Moszkvának is lesz egy-két szava, hiszen stratégiai érdeke, hogy fenntartsa földgáz-monopóliumát. Azonban amíg az Oroszország által megépíteni tervezett Déli Áramlat és az európai Nabucco-vezeték csupán a koncepció szintjén létezik, miközben a magyar–román–grúz–azeri négyesfogat terve máris több konkrétumot tartalmaz hozzájuk képest, minden egyebet felülíró érdekünk, hogy a vezeték a lehető legrövidebb idő alatt ténylegesen megépüljön.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.