2010. június 03., 10:532010. június 03., 10:53
De sajnos, csalódnom kellett. Erről egy autóbuszon hallott beszélgetés győzött meg. – Jössz holnap suliba? – tette fel a kérdést magyarul az egyik tizennégy év körüli srác a másiknak. – Nem, idén bérmálok, és holnap lesz a főpróba, bevonulás, meg ilyen hülyeségek. – Az olyan, mint a konfirmálás? – hangzik az újabb kérdés. – Ja. A katolikusoknál bérmálás van. – És mennyit fogsz kapni? – jön az újabb, számomra megdöntő kérdés.
– Hát, nagyanyám ad ötmilliót, anyámék is adnak, a rokonoktól is kapok. – Én tavaly konfirmáltam. – És mennyit kaptál? – Csak ötmilliót. – Én harmincmillióra számítok, már ki is néztem az erősítőket – zárul a beszélgetés, amikor a busz a végállomáshoz érkezik. Én is leszállok, s miközben megyek a szerkesztőség felé, megpróbálom felidézni, hogyan gondolkodtam, amikor konfirmáció előtt álltam. Hát, amennyire fel tudom idézni, annyira foglalkoztatott a Heidelbergi Káté, az, hogy megértsem mindazt, amiről ezek a számomra egyáltalán nem egyszerű kérdés-válaszok szólnak, hogy nem volt időm a pénzre gondolni. Nem így a mai fiatalok.
Az egyik ismeretetterjesztő magazinban olvastam, hogy Mexikó egyes részein olyan hatalamas méreteket öltött a kábítószer-kereskedelem, hogy évente több ezer ember hal meg a drogmaffiák közötti tűzharcban. A lakosok annyira hozzászoktak ehhez, hogy a képek tanúlsága szerint rezzenéstelen arccal szórják be mésszel az újabb lövöldözés után maradt vértócsákat. De lelki támaszt keresnek, és életüket annyira kilátástalannak érzik, hogy magához a halálhoz (!) imádkoznak. Fiatalok százai vesznek részt a kaszával a kezével ábrázolt Szent Halál (Santa Muerte) tiszteletére emelt kegyhelyeken tartott szertartásokon. De úgyanúgy szentként tisztelik Júdást is, illetve egy helyi rablóvezért. Mindent, ami a bűnnel kapcsolatos, ami azt igazolja. Ezek után nem csodálkoznék, ha a fejlett országokban pár évtized múlva a Szent Pénznek emelnének oltárokat a hívek. És, ahogy Ady hívta, a Disznófejű Nagyúrhoz imádkoznának.
Hisz sokan, ha nem is szervezett formában, jelenleg is ezt teszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok