Sok az üröm az örömben

Az elemzők is tátott szájjal maradtak, amikor az Országos Statisztikai Intézet (INS) az elmúlt héten bejelentette, hogy 5,7 százalékkal nőtt az idei első negyedévben a román bruttó hazai termék (GDP) a tavalyi év azonos időszakához képest – a piaci szakértők alig 4,4 százalék körüli GDP-bővülést valószínűsítettek.

Közben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) meg se várta a friss statisztikai adatokat, már azelőtt jelezte, hogy korábbi becsléseiknél optimistábban tekintenek a román gazdaság alakulására: az IMF 3,8 százalékról 4,2 százalékra, az EBRD pedig 3,7 százalékról 4 százalékra javította Románia növekedési kilátásait.

Igaz, ezek a prognózisok még mindig messze elmaradnak a Grindeanu-kormány által az év végére várt 5,2 százalékos gyarapodástól. Hogy végül kinek lesz igaza, nehéz lenne megjósolni, főként a múlt heti meglepetés tükrében. Akár be is jöhet a kormány előrejelzése, hiszen továbbra is maximális sebességgel pörög a fogyasztás, és nem csak az élelmiszerek vagy más apró-cseprő dolgok piacáról van szó, hanem rég látott méreteket ölt az ingatlanpiac forgalma is.

Egy baj van ezzel, nem tarthat örökké. A fogyasztáson alapuló gazdasági növekedés határos, nem tarthat, míg a világ s még két nap. És előfordulhat, hogy már a huszonnegyedik órában vagyunk, hiszen ez immár az ötödik év, amikor a fogyasztás tartja el az országot.

A hosszú távú gazdasági növekedés egyik fő garanciáját jelentő infrastrukturális beruházásokról viszont az elmúlt időszakban is rossz hírek érkeztek, kiderült ugyanis, hogy ezek 22 százalékkal visszaestek egy – valljuk be – amúgy sem túl fényes szintről. Pedig teendő lenne bőven, s pénz is akad, csak ésszel kellene használni a rendelkezésre álló költségvetési és európai uniós forrásokat.

Az eredmény pedig nem maradna el, hiszen a jó infrastruktúra nemcsak a polgárok életminőségét javítja, hanem lehetőséget teremt a hazai cégek fejlődésére és a külföldi befektetők bevonzására is. A kormánynak azonban – úgy tűnik – csak a kampányban volt fontos az infrastruktúra-fejlesztés, a politikai adok-kapok, és az egymást túllicitáló adakozás közepette nem marad idő a konkrét cselekvésre.