2010. május 26., 11:372010. május 26., 11:37
Azonban amikor viszonylag nyilvánvalóvá vált, hogyan is keveredik a benzin a levegővel a légörvénykamrában, majd ennek a keveréknek a robbanása a hengerfejben hogyan hozza lendületbe a dugattyúkat, amik aztán az erőt közvetítik a hajtókarba, majd a főtengelybe, illetve innen egyenesen a kerekbe, egyből képes voltam tökéletes hármasfordulatot végezni.
De hasonló tapasztalatom volt a számítógép kezelése terén is, ugyanis míg a tanár szét nem bontott egy számítógépet és meg nem mutatta benne azt a milliónyi ketyerét, aminek bugyraiban, tekervényeiben rejtőzik a gép „fene nagy esze”, addig nem tudtam egy egyszerű dokumentumot sem elmenteni. Utóbb viszont sikerült édes öcsémnek bebizonyítanom, hogy még egy villanykörtét sem tudok tisztességesen becsavarni a foglalatba, ugyanis amiatt rendeztem két héten keresztül „gyertyafényes vacsorát”, mert úgy becsavartam az égőt, hogy nem gyúlt fel a villany.
Furcsamód, amikor az öcsém csavarta be ugyanazt az égőt ugyanabba a foglalatba, felgyúlt a villany. Szóval, baj van velem – nem is kicsi – a műszakiak terén, ezt nyugodtan elkönyvelhetem magamról. Érthető, hogy ilyen előzmények után jó hosszú ideig csak kerülgettem, nézegettem a városunkban is működő tejautomatákat. Sőt igyekeztem tisztes távolságról megfigyelni, más hogyan „feji meg” a Vasmancit, mielőtt rászántam volna magam, hogy én is tejet varázsoljak belőle. Aztán egy napon felvértezve minden információval – pénzt bepotyogtatni a megfelelő lyukon, üveget betenni a csap alá, szürke gombot megnyomni – hozzáláttam „tejet bűvölni a gépből”.
De hiába nyomogattam a gombot, mert nem tejelt a Vas-manci, pedig még biztatgattam is, mint anyai nagyanyám hajdanán Virágot. „Ciba nye! Hő te, Manci, hő!” – mondogattam hasztalan, nem is gondolva arra, hogy ez egy gép, nem pedig egy lelkes állat. Miközben ott piszmogtam a szép szürke gép előtt, megérkezett egy autó, két jóvágású fiatalember pattant ki belőle, fürgén emelték le a raktérből a tejeskannát, és friss tejjel töltötték fel az automatát. „Ez bizony csak akkor tejel, ha mi feltöltjük” – nevetgéltek a fiatalemberek, utána már nekem is tejelt a Vasmanci.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok