Balogh Levente

2018. július 17., 12:26

Sikeres oroszországi „hadjárat”

Bár arról megoszlanak a vélemények, igaza volt-e Gianni Infantinónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnökének, amikor azt mondta, az oroszországi volt minden idők legjobb labdarúgó-világbajnoksága, az azért kijelenthető: a legrosszabb biztosan nem volt. Az élvezetes játékot hozó, gólzáporos döntő pedig gyakorlatilag magába sűrítette az előző egy hónap történéseit.

A vasárnap este francia győzelmet hozó döntővel zárult vébé több dologról is emlékezetes marad. Ezen a labdarúgó-világesemények alkalmaztak először videóbírót, a végső győzelemre is esélyesnek tartott nagycsapatok jelentős része már az első körök után búcsúzott, miközben jelentős számú öngól is született – premierként még a döntőben is. A VAR, azaz a videóbíró amúgy nem debütált túl szerencsésen – bár számos esetben valóban hasznosnak bizonyult, azért akadt olyan helyzet is, amikor még ez a módszer sem volt elegendő a jó döntés meghozatalához. A jövő azonban mindenképpen ez, jobb, ha hozzászokunk a rendszerhez, hiszen túl sok pénz forog a labdarúgásban ahhoz, hogy az eddigihez hasonló teret hagyjanak az emberi tényezőnek.

Az oroszországi vébé arról is emlékezetes marad, hogy ez volt a „kiscsapatok” világbajnoksága: miután Németország címvédőként szégyenszemre már a csoportkör után búcsúzott, az argentinok, a spanyolok és a portugálok is hamar elvéreztek az egyenes kieséses szakaszban, ahogy Uruguay is. Ezzel az egyedüli igazán ütős csapat a francia maradt, amely végül mégiscsak érvényesítette a papírformát, és begyűjtötte a vébétrófeát – igaz, a belgák sem sokkal maradtak le mögöttük, de ugyanúgy nem tudtak élni a nagy eséllyel, ahogy az angolok.

Számunkra, közép-európaiak számára külön emlékezetessé teszi az eseményt a horvátok menetelése. A valamivel több, mint négymilliós nemzet válogatottja meg sem állt a döntőig, ahol ugyan megmutatkozott a franciák fölénye, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a hosszabbítások miatt a délszláv játékosok egy mérkőzésnyivel több időt töltöttek a pályán. Persze a jelenlegi horvát keretet elnézve tulajdonképpen nem is érdemes nagyon csodálkozni, hogy ezüstérmesek lettek, hiszen igencsak túlzás lenne kiscsapatnak nevezni egy olyan gárdát, amelynek alapemberei a topbajnokságok legerősebb csapataiban, a Barcelonában, a Real Madridban vagy a Juventusban alapemberek.

A horvátok sikere a térség többi országának labdarúgó-vezetői számára is példaértékű lehet. Nem kell mást tenni, „csak” megvizsgálni, hogyan értek el idáig, majd a saját viszonyokra átültetve megvalósítani valami hasonlót – hátha tíz-tizenöt év múlva mondjuk a magyar nemzeti tizenegynek is azért tapsolhatunk, mert nemhogy kijutott a vébére, hanem még a csoportjából is...

A FIFA illetékesei és a jelen levő külföldi újságírók és nézők jelentős része szerint Oroszország szervezőként jól vizsgázott, nem voltak problémák – vagyis ennyiben bejött Vlagyimir Putyin elnök számítása, és a sikeres vébérendezéssel valamelyest fényezni tudta az imázsát. Azért az jellemző kép volt, amint a döntő utáni díjátadón bekövetkezett felhőszakadás közben a biztonságiak először csak egy esernyőt találtak, amelyet természetesen Putyin feje fölé tartottak, miközben francia és horvát kollégája bőrig ázott a pálya közepén. Mint ahogy az is jellemző kép 2018 Európájára, hogy a győztes Franciaországban utcai randalírozással, míg az ezüstérmes Horvátországban szomorkás, de azért mégis büszkeséggel teli, kirívó incidensektől mentes ünnepléssel fogadták a szurkolók a végeredményt.

Mindent összevetve jó világbajnokság volt az oroszországi, amelyet tényleg a legjobb csapat nyert meg, Didier Deschamps vezetésével a franciák sikeres oroszországi „hadjáratot” folytattak. Előfordulhat, hogy negatívumai ellenére hosszú ideig ez a világbajnokág lesz a pozitív hivatkozási alap – a négy év múlva esedékes, novemberben és decemberben megrendezendő katari, majd a nyolc év múlva megtartandó, észak-amerikai vébé, amelyet jórészt afrikai és ázsiai csapatokkal 48 résztvevős eseménnyé duzzasztanak fel, még kevésbé a futballról és még inkább a pénzről, illetve az azzal szerzett befolyásról szól majd.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Vélemény
Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...

Balogh Levente: Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb ...

Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Legnézettebb