2012. július 30., 09:292012. július 30., 09:29
Vagyis az emberiség lassan-lassan kezdi kihozni magából a maximumot. Miután a szombaton véget ért idei Tusványos előadói közül többen is – elsősorban Tőkés László EP-képviselő – a sportból kölcsönzött hasonlatokkal illusztrálták az aktuális politikai helyzetet, adja magát a kérdés: milyen mértékben képesek fokozni tudásukat a politikusok? No, persze nem tiltott „szerek” – azaz eszközök – használatával, hanem olyan, a közjó érdekében kifejtett munkával, amellyel a legkönnyebben elérhetik alapvető céljukat: megszerezni a választók bizalmát, maximalizálni az áhított szavazatok számát.
Noha túlzott optimizmusra ma még nincs okunk, mégis úgy tűnik, hogy a 23. bálványosi szabadegyetemen elmozdulás történt az „erdélyi magyar nemzeti válogatott” kialakítása, a politikai összefogás irányába. Gyakorlatilag nem volt olyan hazai magyar politikus részvevője a Tusványosnak, aki ne szorgalmazta volna ezt az együttműködést, amelyhez Orbán Viktor ezúttal nemcsak erőt, de jó szerencsét is kívánt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az erdélyi magyarságban megvan a kellő erő és akarat az összefogásra, erre alapozva pedig csak remélni lehet, hogy a politikusok nem Fortuna kegyeinek függvényében látnak majd neki az őszi parlamenti választásokra való felkészülésnek.
Hanem példát vesznek a brit fővárosban küzdő olimpikonoktól, és az egészséges, többpárti versenyszellemet megőrizve összeállítanak egy olyan válogatottat – értsd: közös jelöltlistát –, amelynek részvevői attól függetlenül a közös győzelemért küzdenek, hogy amúgy más „politikai klubnak” a tagjai. Ez esetben biztosak lehetnek abban, hogy a közösség nemcsak szurkolással, hanem szavazatával is hozzájárul politikai teljesítőképességük fokozásához.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.