2012. szeptember 27., 09:252012. szeptember 27., 09:25
A MOGYE-ügy nyomán később hatalomra került Szociálliberális Unió pedig azóta sem gyakorolt túl sok baráti gesztust a magyar kisebbség irányába, így badarság lenne azt hinni, hogy éppen most változtat hozzáállásán.
Ugyan az Emberi Jogok Európai Bíróságának keddi ítélete – amellyel elmarasztalja a román államot a gyulafehérvári Batthyáneum visszaszolgáltatásának elmulasztása miatt – normális jogállamban nem csupán a bírság kifizetésével, hanem a restitúciós folyamat felgyorsításával járna, nálunk erről álmodni sem szabad.
Nézzük csak meg, hogy milyen fontosabb események történtek a viszszaszolgáltatások terén, amióta az USL hatalmon van. Elsőként említhetjük a talán legfajsúlyosabbat: június végén a buzăui bíróság alapfokon börtönbüntetésre ítélte a restitúciós bizottság három tagját, amiért azok úgy ítélték meg, hogy bár a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium közadakozásból épült, az attól még az Erdélyi Református Egyházkerület jogos tulajdonát képezi. Szeptember elején a szociálliberális többségű Bihar Megyei Tanács határozott arról, hogy bíróságon támadja meg a restitúciós bizottság azon határozatát, amellyel visszajuttatta a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek a közelmúltban járóbeteg-rendelőnek otthont adó, de szép lassan romhalmazzá váló főutcai pénzügyi palotát.
Kedden ugyan a szenátuson hallgatólagosan átcsusszantak a magyar történelmi egyházak számára fontos levéltári törvényi módosítások, de ott van még döntéshozó fórumként a képviselőház, amely már egészen biztosan résen lesz.
Idén tehát semmi jót ne várjunk. Már csak azért se, mert – ne feledjük – választási hajrában vagyunk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.