2012. szeptember 14., 10:192012. szeptember 14., 10:19
Németország, Hollandia és Belgium ódzkodása Románia felvételétől több okra is visszavezethető. Az egyik ok az elmúlt hónapok politikai adok-kapokjában keresendő. A kormányzó Szociálliberális Unió mindent egy lapra – Traian Băsescu államfő leváltására – tett fel, és mindent el is veszített: a házelnökök és az ombudsman leváltása, az alkotmánybíróságra gyakorolt nyomás és a választási csalások gyanúja miatt az ország Európa páriájává vált, ahol Brüsszel szerint merényletet kíséreltek meg a jogállam ellen, és ahol éppen ezért folytatni kell az igazságügyi reform felügyeletét, nehogy a kormány saját befolyása alá próbálja azt vonni.
Beszédes volt végighallgatni a romániai jogállamiságról szóló, a felszólalók politikai elfogultságát is tükröző, szerdai európai parlamenti vitát: a banánköztársaság még a legenyhébbek közé tartozott az országra használt jelzők közül. Emellett a román diplomáciának azt is meg kellett érnie, hogy már a kicsiny Litvánia államfője is kioktatólag szól a bukaresti kormányról, arról nem is beszélve, hogy a romaügy sem került le a napirendről – az új, baloldali francia kormány is ugyanolyan vehemensen ragaszkodik ahhoz, hogy a romániai cigányok problémáját Bukarest oldja meg, mint az előző, jobboldali. És ez a schengeni halasztás másik, sokkal valószínűbb oka.
A nyugati EU-tagállamok most már nagyon unják, hogy a román romapolitika nagyjából annyiban merül ki, hogy a cigányok menjenek Isten hírével Nyugatra, és okozzanak másnak fejfájást. Már most százezrek tartózkodnak Nyugat- és Dél-Európában – és gondoljunk bele, mi lenne várható, ha a határon immár meg se kéne állni, és semmilyen okmányt nem kérnének a kiutazóktól. Az igazságügyi rendszer és a jogállamiság megerősítése természetesen elengedhetetlen, de jelenleg ürügynek sem rossz – amíg Bukarest nem képes a romaügy hazai kezelésére, addig az ellenőrizhetetlen bevándorlástól tartó EU-tagállamok aligha emelik fel teljesen a schengeni sorompót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok