2010. május 03., 09:592010. május 03., 09:59
Meg is kérték egyébként az árát, nem szórakoztak zsebpénzzel. No de a minőséget illik megfizetni – gondoltam. Egy hét múlva mentem is, mert már furdalta az oldalam a kíváncsiság. Amint feltettem a pápaszemet, tényleg sasnak éreztem magam, de nem az éleslátás miatt, hanem azért, mert azt hitték rólam, tollas a hátam. Túl jól láttam az eszközzel, mindent többször, és minden ezerfelé csillogott. Tiszta Megasztár! Ám én ebből nem kértem, cseréltettem is visszakézből.
Még egy hét postázás után új anyag jött a fővárosból, vagy lehet a távolkeleti országok valamelyikéből. Felteszem, kitűnő, megyek is kifelé a boltból, ám amikor jobbra nézek az átjáró előtt, nehogy elgázoljon valaki, akinek nincsen sasszemüvege, látom, hogy nem látok. Azaz olyan a kép, mint amikor fotózni tanul az ember, és elfelejti beállítani az autofókuszt. Hókusz-pókusz, fordulok is vissza, dobom csípőből az eladónak az okulárét. Nem hitt nekem, megvizsgálta, és látta, ugyanaz a hiba, mint múltkor, csak most kisebb felületen. Siránkozik, az ő béréből vonják le az árát. Jobb, mintha az enyémből tennék – mondom, nekem kell egy jó lencse, nem akarok egy-két éven belül megvakulni, ha addig esetleg nem megyek neki valaminek, valakinek.
Elismeri, visszaküldi. Pár nap múlva megkeresem a tulajt, mert sem számlát nem kaptam, sem szemüveget, csak egy rakás idegvégződésem sorvadt el. Vajon mi lehet a garancia arra, hogy a jövő heti szemüveg jó lesz? Erre a kérdésre az eladó is csak hümmög, mondván az ő műfogsora tízszer olyan drága volt, és használhatatlan. Ezzel jól megvigasztalt. Addig is használom a régi pótszemeimet, bár annak a keretét kínai pillanatragasztóval férceltem öszsze, de az garantáltan tart. Addig megyek majd, és cseréltetem vissza a szemüvegeket, amíg nem kapok egy jót, vagy csődöt nem jelent a cég, hiszen a lencsét könnyebb cserélgetni, mint a retinát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.