2013. február 06., 07:452013. február 06., 07:45
Azt is megszoktuk, hogy kuriózumként tekintenek ránk, kicsit furcsállva és gyanakodva, de széles mosollyal, ami már meszsziről jelzi, barátsággal jöttek, mi se bántsuk őket. Nem mondom, kényelmetlen, mikor úgy bámulnak, mint a rezervátumban a békepipáló indiánt, de meg lehet szokni.
Már azon is töprengtünk, hogy esetleg rájátszhatnánk, például betűzhetném a filézőkést a csizmaszárba, csak még nem jöttem rá a módszerére. A turisták románok, örülnek, hogy nálunk minden olcsóbb, mint a Prahova völgyében, és hogy kenyeret se kell vegyenek a boltban, kockáztatva, hogyha románul kérik, nem kapnak, mert a panziós néni ellátja őket minden földi jóval. Azért óvatosan járnak-kelnek, magyart eddig csak tévében láttak, jót s rosszat is hallottak rólunk, ezért kedvesen integetnek, köszönnek, jelzik, hogy ők szeretik a magyarokat, volt már magyar szomszédjuk, barátnőjük, vagy az anyukájuk egyszer egy magyar nénitől tanult kalácsot sütni.
Szóval kölcsönösen túl kedvesek vagyunk, mint a másnapos haverok, akik nem emlékeznek, hogy az éjszaka nem sértegették-e vérig egymást. Vonzerőnket sokszorozza a nyolc hónaposan hatvankilós Sámán, aki újfundlandi, olyan mint egy jól megtermett medvebocs, barátságos és játékos. Jönnek a turisták és álmélkodnak, nézik elölről-hátulról, simogatják, majd fényképezkednek vele, egyenként és csoportosan, és üljön le, és most álljon, és most álljon két lábra, hogy lássák az otthoniak is mekkora, és most forduljon, és most lógassa a nyelvét, most vicsorítson, és most ne. Sámán pedig jámboran tűri, általában még örül is, hogy mennyi kedves ember, és őt mennyire szeretik.
Egyszer azonban megrettent a különben kötélidegzetű eb, mert a szokásos szereplésre egy csoport fejhangon visító asszonyság próbálta rávenni. Elveszetten forgolódott, amikor az egyik hölgy enyhén irritáltan ránk szólt: ez a kutya miért nem ért románul? Konfliktuskerülésből a kutyát és elfeketedett tekintetű gazdáját vonszoltam tovább, aki sötéten morogta maga elé: kicsit arrébb az erdőben a medve, na az ért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok