JEGYZET – Nagy horderejű tanulmányok elemzik, mi történik annak a kisgyereknek vagy serdülőnek a személyiségfejlődésével, akit a környezetében élők folytonosan ijesztgetnek valamivel vagy valakivel.
2014. december 28., 19:262014. december 28., 19:26
2014. december 28., 19:292014. december 28., 19:29
A lélekvizsgálók külön beszélnek az egyik vagy a másik szülő, netán mindkettő együttes negatív hatásáról, arról, hogy az óvodában és elemiben szabad-e fenyegetőzni, elrettentő példákat emlegetni, illetve az általános és középiskolai osztályokban mennyire sérül a gyermeki lélek, ha a tanárok, osztálytársak, közeli és távoli ismerősök vagy éppenséggel barátok tartják sakkban, kötik gúzsba gondolat- és képzeletvilágát.
Még tanulmányozzák a rossz viccből elkövetett sérüléseket és traumákat, aztán ezzel nagyjából ki is merül a kutatási területek tárháza. Nagyon ritkán hallani arról, hogy egy-egy pszichológus szakterülete az az egyébként normálisnak mondható felnőtt ember, akinek egyetlen baja az, hogy tőle független, de őt magát is közvetve érintő dolgokban a hatóság, a hivatalos közegek fenyegetik.
Máris mondom a példát: a napokban hallottam a szigorú hangú bejelentést, hogyha egy kicsit komolyabb hideg köszönt ránk, valószínűleg megfagynak, majd eltörnek a főváros bizonyos kerületeinek a fő- és mellékcsövei, márpedig akkor a környező tömbházak lakói legjobban teszik, ha felkészülnek a fagyhalálra, vagy időben beszerzik a nagy fogyasztású hősugárzókat. Merthogy a sok-sok hátralék, adósság, tartozás (vagy nevezzük bárminek) miatt a városnak nincs pénze a javításokra.
Nagyon felháborodtam a hír hallatán, holott a fagyhalált csak körülírva közölték, nekem viszont ilyen körülmények között nincs kedvem a finomkodásokhoz. Felháborodásom éppen azoknak a nevében szólt, akik havonta rendesen fizetik a közköltségeket, és még csak azt sem firtatják, hogy az a bizonyos veszteségeket tartalmazó rubrika tulajdonképpen miről is szól.
Különösebb vizsgálódás nélkül merem állítani, hogy az ilyenek vannak többségben, nem azok, akik belebetegszenek, ha egy nap véletlenül nem sikerül valakit becsapni, átverni. És akkor miért épp őket fenyegetik?! Miért nem arról adnak számot a becsületes adófizetőknek, hogy a pénzüket miféle haszontalanságokra tapsolták el?! A félő embert könnyebb manipulálni?! Minden bizonnyal. Pszichológusok tanúsíthatják: a felnőtt nem változik olyan sokat, mint a gyerek. Legföljebb dühbe jön, és mattot ad az őt sakkban tartónak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!