VEZÉRCIKK – Akár tragikomikusnak is nevezhetnénk a körülményt, ahogy – Trianon után először – magyar nemzetiségű politikus vette át a Kolozs megyei önkormányzat irányítását.
2014. június 04., 20:382014. június 04., 20:38
Ideiglenes, vélhetően nem hosszú időre szóló megbízatását Vákár István elsősorban politikai háttéralku eredményének köszönheti. Ugyanakkor az is közrejátszhatott, hogy a román pártok egyszerűen megrettentek a Horea Uioreanu által korrupciós bűntanyává züllesztett intézmény elnöki posztjának betöltésétől, és etnikai jellegű fenntartásaikat félretéve átengedték a posztot a magyar politikusnak, hadd hulljanak rá az előzetesbe helyezett tanácselnök által hátrahagyott csontvázak.
Utóbbiakból minden bizonnyal jó pár lapulhat az önkormányzat szekrényeiben, hiszen a sajtó útján folyamatosan szivárognak a részletek arról, miként tejeltette Uioreanu saját zsebre a magáncégeket az önkormányzati megrendelések fejében, mire költötte az Excel-táblázaton nyilvántartott csúszópénzt.
Amúgy a kincses város legújabban lebuktatott fehérgalléros maffiózójának történetében legalább annyira megdöbbentő a főszereplő merészsége, mint a korrumpálhatósága. Földi halandó azt hihetné, hogy a korrupcióellenes ügyészség országszerte végrehajtott átfogó „hadműveletei” elrettentésként is szolgálnak, amelynek hatására bármelyik politikus, állami vagy önkormányzati tisztségviselő kétszer is meggondolja, fogadjon-e el neki nem járó juttatást.
Romániára hosszú ideje jelentős nemzetközi nyomás nehezedik a korrupció viszszaszorítása érdekében, Barack Obama tegnap Varsóban nem véletlenül szólította a jelenség elleni küzdelemre a közép-európai államokat. Ehhez képest az Uioreanu-félék esete arról árulkodik, hogy a hasonszőrű politikusok érinthetetlennek tartják magukat, és szent meggyőződésük, hogy rájuk nem sújthat le a nyomozó hatóság haragja.
E hitükben sajnos rendszeresen megerősíti őket a parlament, amely a napokban újabb korruptgyanús honatyák letartóztatását vétózta meg. Holott a politikai osztály saját érdekében is jobban tenné, ha önként „kiközösítené” besározódott képviselőit, hogy ne erősödjön meg az a közvélekedés, miszerint a politikusok többsége nem a köz javát szolgálja, hanem saját zsebre dolgozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!