VEZÉRCIKK – Nemcsak a választóik egy részével, immár egymással sem találják a közös hangot az RMDSZ vezetői. Az eddigi választások közül a mostani államelnöki megmérettetés alkalmával mutatkozott meg először, hogy a szövetség egyszerűen nem tud megfelelően viszonyulni egy adott politikai helyzethez, és ami ennél is rosszabb: képtelen tisztán, érthetően kommunikálni a külvilággal.
2014. november 24., 21:292014. november 24., 21:29
Kelemen Hunor hétfőn elismerte, felmérések alapján előre tudták, hogy az erdélyi magyarok nyolcvan százaléka Klaus Johannisra fog szavazni. Ehhez képest az RMDSZ választói belátására bízta ugyan, kit támogatnak a második fordulóban, ám burkoltan – sőt itt-ott önkormányzati segédlettel – a kisebbik rosszként feltüntetett Victor Pontát ajánlotta a magyarok figyelmébe.
Persze a PSD koalíciós partnereként a szövetségre eleve egyfajta elkötelezett szerep hárult, viszont semmi sem indokolta például a kampányt Călin Popescu-Tăriceanu oldalán a Székelyföldön. Főleg, hogy már ismerték a magyarok opcióit.
De az sem vall következetes magatartásra – sőt még inkább összezavarja a választókat –, hogy a szövetségben egykor meghatározó politikusnak számító Frunda Györgytől az RMDSZ főtitkára utólag határolódik el a Ponta melletti nyílt kampányolás miatt, miközben a döntő forduló előtt a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva tiszteletben tartandónak nevezte az exszenátor korteskedését.
Arról nem beszélve, hogy az RMDSZ politikusai a választások előtt és után eltérően ítélték meg a megmérettetésnek a kormányzati szerepvállalásra kifejtett hatását. A kampányban többször elhangzott, hogy a magyarok az eddig elért eredmények folytatásáról is dönthetnek, ezzel szemben később cáfolták, hogy az államfőválasztásnak köze lenne a kormányszerephez. (Ez utóbbi a Ponta-kabinet teljesítményétől függetlenül helytálló meglátás).
Az RMDSZ vezetői nem bizonyultak meggyőző kommunikátoroknak ebben a váratlan politikai fordulatokban bővelkedő időszakban, ami elsősorban a saját híveikkel ápolt kapcsolatnak megy a rovására. De sose késő tanulni a saját hibáinkból. Mindjárt itt az új feladat koherensen indokokkal szolgálni a hatalmon maradás vagy esetleg az ellenzékbe vonulás kérdésére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!