2011. február 14., 10:122011. február 14., 10:12
Igen ám, de a jobbat sokkal könnyebb volt megtalálni, mint a régire vevőt vadászni. Mondjuk, nincsen okom panaszra, mert volt jelentkező párosával, csak a pénzesebbje maradt otthon. Mert ugye mindenkinek kellene a kocsi, jól is mutat, meg mindene megvan, mint az eladósorban lévő leánynak, csak a legénynek nincsen miből licitálnia rá. Elcserélné, de milyen az, kérem, hogy az itt kerek, ott gömbölyű fehérnépért egy füstös képű, elöl deszka, hátul léc banyát kínálok. Nem úgy ám, hiszen akkor még közelebb kerülök a szakadék széléhez, pedig épp azt szerettem volna elkerülni.
Azt gondolja a fifikásabb fajta kupec, hogy csak neki van sütnivalója, és ma megvesz egyben, élősúlyra, holnap meg elad kilóra. Mindenki csak árulni akar, még azért is pénzt kérnek, amit egyébként ingyen is szégyen lenne kínálni. Olyan autókat visznek ki a piacra eladni, amelyekkel életveszélyes lenne közlekedni, vagy olyan csúnyák, hogy éjjel a kert alatti sáncban is szemlesütve vezetném, a fejembe meg jól belehúznám a sapkát, hátha összetévesztenek a szomszéddal. Nem az a baj, hogy öreg, mert az egy állapot, de még pofátlanul drága is. Emellett meg olyan is van, aki még az újat is a tehénólban tartja, és csak disznóvágáskor veszi ki onnan, hadd epekedjen az irigységtől a sógora, s mikor el akarja adni, kiderül, megette az egér az alját. Arról szólni is vétek, hogy ezek az emberek hetente egyszer, vasárnap kimennek a városvégi autópiacra, és egymás motorháztetőjére köpködik a szotyit héjastól-magvastól, mert egy euróval föléjük licitáltak. Megy a meccs, vevő meg nincsen még a szomszéd megyében sem, hiszen most mindenki elad.
Anynyi az árus, hogy inkább egymástól kellene autót venniük, mert más úgysem kérdezi meg, mijük eladó. Akinek kellene a mobilitás, annak nincsen pénze, de az apjától örökölt traktort elcserélné egy német járgányra, mert a földművelés már nem fizet. Ám nem elég neki az autó cserébe, még különbözetet is van képe kérni a nagy piros (mi)csodáért. Jól megy az – hiteget, igaz, van vagy ötvenéves, és még a nagyapja is azzal szántotta körbe a szomszédot, mikor beállt a kollektívba. Elegem van az alkuszokból, inkább az autómmal együtt öregszem meg.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.