Megértem a nyomorúságot, el is fogadom, ha nagyon kell, de ami sok, az sok: a roncsautóprogram kifejezetten hasznos is lehetett volna, ha úgy csinálják, ahogy eltervezték, a roncstraktorból is tudtak volna néhány újat „varázsolni”, de nem minden elhasznált, kiszolgált, lerobbant holmi hasznosítható valóban újra.
2013. április 24., 08:292013. április 24., 08:29
Most kapott lábra, és terjedt el országszerte az úgynevezett roncskefeakció. Előbb csípős iróniának vettem, az ötlet nem is rossz, gondoltam, de aránylag hamar kiderült, hogy ennek a fele sem tréfa.
Egy főnixként a hamvaiból feltámadt fogpasztamárka ötölte ki, hogy a roncsautó mintájára, aki bemutat legalább egy elhasznált fogkefét, az jutányos áron kap egy vadonatújat. Vagy egy – alig használt – tubus fogkrémet? Pontosan nem tudom, mert arra már nem futotta a türelmemből, hogy nyomon kövessem a reklámkampány minden lépését. Tény, hogy a kínálatból végképp eltűntnek hitt márkanévhez hasonlóan a márkát reklámozó klip is húszévesnél idősebb: jól felismerhető a fogát vidáman sifitelő kisfiú két évtizeddel ezelőtti divat szerint nyírt frizurája.
Önmagában mindez nem is volna olyan szörnyű, hisz minden cégnek szíve joga úgy nevetségessé tenni magát, ahogy jólesik, de – és ez már a két fél üzleti titka – sikerült valamiképpen az egyik országos hírtelevíziót is megnyerni a nyomuláshoz és rávenni a nézősereget szavak pergőtüzével elárasztó, magukat nagyon komoly szakembereknek tartó tévéseket, hogy a legkomolyabb képpel ecseteljék, mi történik, ha nem elégszer és nem eléggé szakszerűen sikáljuk naponta szájüregünk bútorzatát.
Az viszont nem járta meg a fejét a közegészségügy érdekében összefogó fogpaszta-, illetve bombahírgyártóknak, hogy akik az illető hírcsatornát fogni tudják, és nézik is, azok a fogmosási ismeretek terén sincsenek túlságosan elmaradva. Akiket viszont némiképp okítani kellene, azok nem értik ezt az egész kampányt. Vagy ha értik, akkor azon bosszankodnak, hogy eddig még nem sikerült beszerezniük egy fogkefét, amit aztán ronccsá hurbolva bemutathatnának egy jutányos újnak a fejében.
Én pedig azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt a sok roncsot felszínre hozó nyomorúság vajon képes volna odáig eljutni, hogy lepaktáljon, mondjuk, egy olyan céggel, melynek legnépszerűbb termékei a papír zsebkendő és vécépapír? S ha igen, akkor a majdani reményteljes reklámfilmben hogyan írnák körül a friss illatú papíráruért járó roncsterméket?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!