2010. április 28., 11:372010. április 28., 11:37
Nos, a Fidesz hatalomra kerülését követően immár romániai magyar sajtóberkekben is beindult a rettegde, tegnap az RMDSZ hivatalos pártlapjának tartott bukaresti Új Magyar Szóban, illetve az Adevărul című román napilapnak adott „szakértői elemzésben” szembesülhettünk azzal, hogy a párt primitív, olcsó populizmussal operál, valamint hogy kétharmados többsége veszélybe sodorhatja a demokráciát.
A vendégkommentárban felbukkan a technokrata baloldal vesszőparipája, amely szerint kizárólag ők értenek mindenhez, tehát a természet rendje borul fel, ha nem ők kormányozhatnak – legalábbis így értelmezhető az a megállapítás, hogy az összes párt közül a Fidesz tudja a legkevésbé, mit kezdjen ekkora hatalommal. Ennél súlyosabb viszont az a kitétel, amely szerint a Fidesz hatalomra kerülésével a szomszédos országokban élő magyarok ismét viszályforrásá válhatnak – mintha az a Fideszen, és nem a szomszédos kormányokon múlna, hogy a határon túli magyarok megkapják-e az őket megillető jogokat. Illetve annyiban valóban a Fideszen múlik, hogy kulturális nemzetben gondolkodó konzervatív pártként határozottabban kiállhat a kisebbségi magyar közösségek védelméért, ez pedig valóban konfliktusokhaz vezethet, ha Pozsony vagy Bukarest kisebbségellenes politikát folytat. Hogy egy ilyen konfliktus esetén ki áll a jó és ki a rossz oldalon, döntse el az olvasó.
A magyar nyelvű bukaresti lapban közölt vélemény primitív, olcsó populizmusnak titulálja Orbán Viktor megállapítását, hogy sikerült győzelmet aratni az oligarchák fölött. Tény, hogy a számonkéréssel való kampányolás könnyen meghozza a népszerűséget, de hát Zuschlag János, Hagyó Miklós és Hunvald György ügyéről, illetve arról, hogy Gyurcsány Ferenc milliárdosként vette át egy szociáldemokrata, Kóka János pedig egy liberális párt irányítását, hogy saját érdekcsoportjának szolgálatába állítsa, nehéz nem az idegen szavak gyűjteményének „Oligarchia” szócikkére asszociálni, amely szerint az oligarchia nem más, mint kizsákmányolók kis csoportjának politikai és gazdasági uralma.
Mindennek emlegetését persze lehet populistának titulálni, ám ez nem változtat a tényen, hogy az MSZP– SZDSZ-kormány alatt politikusok által elkövetett bűncselekmények miatti felelősségre vonás – természetesen a jogállam szabályainak betartásával – igencsak indokoltnak tűnik. Amúgy egy dolgot azért nem értek. Ha a rommagyar médiarettegde zászlóshajójává előlépett lap ennyire utálja a Fideszt, akkor néhány napja miért kardoskodott amellett, hogy fenntartója, az RMDSZ legyen a „primitív populista”, „antidemokratikus” kormánypárt első számú erdélyi partnere?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok