2010. augusztus 31., 10:272010. augusztus 31., 10:27
Lehet, hogy nem ismerik a közmondást, ami az ajtó és az ablak közlekedési viszonyán alapszik. Mert, ha a gyereknek ma még adunk szülői igazolást, annak ellenére, hogy lógott óráról, kikötve, hogy ezt az életvitelt befejezi, egyáltalán nem biztos, hogy megfogadja. Azonban a hazaküldött minden romák királyához hasonló egyedek nem a jó neveltetésükről híresek. Mivel euroromák, bármikor visszatérhetnek Franciaországba, bár több támogatást nem kapnak a hazatéréshez. Egyszóval Párizs egy újabb kereseti lehetőséget ajánlott ennek az etnikumnak, anélkül, hogy megerőltető munkát végeznének. Őszintén, a gyereknemzéshez képest semmiség Franciaországig eljutni. Azonosításuk kétséges, ahogyan az is, hogy valóban megelégszenek a 300 euróval és itthon maradnak. A gyerekvállaláshoz is nagyobb kedvet kaphatnak, hisz a gyerekek után is jár darabjáért száz euró, így összegezve egy átlagos roma család legalább ezer euró bevételre tesz szert, adómentesen. Megpróbáltam azok fejével gondolkozni, akik kitalálták ezt a fajta kitoloncolást. Talán úgy gondolták, hogy ennyi pénzből az érintettek hazatérnek, és új életet kezdenek? Lakást bérelnek, és munkát keresnek? Vesznek egy öltönyt, egy fényképezőgépet, s elmennek esküvői fotósnak? Vagy ez csak egyfajta gesztus volt, amolyan fizetek, csak ne énekelj stílusban? Eme tévhitben élőket ki kell ábrándítanom. Fogadni merek, hogy a fejenkénti 300 euró nagy része már a francia reptér Duty Free-jében elkelt, partikellékek vásárlására, hogy itthon meg tudják ünnepelni a jó bizniszt, s a maradékot otthagyni valami rokonnak, amíg ők visszatérnek újból franciákkal üzletelni. Kibővítik jövedelmüket még néhány gyerekkel, s vígan okoznak további fejtöréseket a nagy összeurópai integráló fejeseknek. Javaslatom, hogy legközelebb ne csak a Champs-Elysées luxusboltjai között próbálják ki szerencséjüket az érintettek, hanem látogassanak el Londonba, az Easton Streetre, hiszen ott igazi romabarát társaságra találnak az Amnesty International személyében, és egyúttal ajánlják fel további önkéntes szolgálataikat, mellyel újból rávilágítanak a romaproblémára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok