Románia, káoszország

Az alkotmányos berendezkedés – amelynek egyik legfontosabb eleme a közvetlenül választott, erős elnök, akinek vétójoga van a kormánytagok kinevezésében, és jelentős beleszólást kap a fontos ügyekbe – persze már eleve kódolja az államfő és a kormány közötti konfliktust, főleg az olyan az esetekben, mint a jelenlegi is, amikor az államfő és a kormány egymással ellentétes politikai oldalt képvisel.

Ahová azonban mostanra fajultak a dolgok, az még ebben a rendszerben is brutális. Oda jutottunk, hogy a kormányt – még – ténylegesen irányító PSD-elnök, Liviu Dragnea kényére-kedvére cserélné a neki nem tetsző minisztereket, miközben a volt pártja, az ellenzékben politizáló nemzeti liberálisok EP-választási sikere, illetve a saját év végi újraválasztása érdekében pedálozó Klaus Johannis államfő – egyszeri vétójogát kihasználva – valamennyi, a kormányfő által először javasolt új minisztert elutasít. E pótcselekvések miatt pedig – amelyért a felelősség mindkét felet terheli – a tényleg fontos ügyek háttérbe szorulnak.

A legutóbbi minisztercserék mozgatórugója egyértelműen az, hogy Dragnea továbbra is demonstrálni akarja: igenis ő irányítja a kormányt. Ennek érdekében az elmúlt két és fél évben már két, neki ellenszegülő miniszterelnöktől is megszabadult, most viszont – legalábbis egyelőre – megelégedett egy kisebb áldozattal, Tudorel Toader igazságügy-miniszterrel is, akinek „bűne” annyi, hogy nem volt hajlandó sürgősségi kormányrendeletet kidolgozni a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás alkotmánybíróság által alkotmányosnak talált módosításainak hatályba léptetéséről. Amelyek között bizony olyan is akad, amely Dragnea számára is mentőövet jelenthet az ellene zajló korrupciós eljárásban, miután választási csalás miatt korábban egyszer már jogerősen elítélték.

A sürgősségi kormányrendelet kapcsán a korábban Dragnea hűséges kiszolgálójaként működő Viorica Dăncilă miniszterelnök részéről is érezhető volt némi húzódozás, főleg azt követően, hogy az Európai Bizottság részéről neki kellett lenyelnie a kritikákat és dorgálásokat, sőt a megtorló lépésekkel való fenyegetőzéseket a rendeletek útján történő igazságügyi módosítások lehetősége miatt.

Persze Dragnea végül ki tudta kényszeríteni, hogy a PSD megvonja a bizalmat az igazságügy-minisztertől, így vele vitették el a balhét, ám úgy tűnik, hogy a pártelnök továbbra is neheztel a kormányfőre.

Miután Dragnea a minisztercserékkel újabb esélyt adott Klaus Johannisnak arra, hogy az utódjukul javasolt jelöltek, illetve az egész kormányzat alkalmatlanságára hivatkozva elutasítsa őket, és ezzel kampányoljon, most elégedetlennek tűnik azzal, hogy a miniszterelnök belement abba az államfői javaslatba, hogy ideiglenes minisztereket nevezzenek ki ahelyett, hogy a kormány struktúrájának átalakításával az államfőt megkerülve, a parlament voksaival bonyolítsák le a minisztercseréket. Ez szűrhető le abból, hogy megjegyezte: a kormányoldal többségben van, így még megfontolhatja, hogy a parlament elé vigye a minisztercserék ügyét.

Csakhogy ebben nem biztos, hogy igaza van. A Btk. módosításainak szerdai szavazásakor az RMDSZ még támogatta a kormányoldalt – ha már maga is részt vett a módosítások kidolgozásában –, azonban azt már jelezték, hogy egy esetleges, a kormányról szóló voksoláson nem számíthatnak a szavazataikra. A taktikázással az RMDSZ azt próbálja jelezni: nem kritikátlan függeléke a sokat bírált kormánypártoknak – és persze azt is, hogy megvan még a zsarolási potenciálja. Viszont döntésével bizonytalanságba taszítja a kormányoldalt, amelynek így legfeljebb csak nagyon szűken lenne meg a minisztercserék megszavazásához szükséges többsége.

A kérdés az, miért forszírozná mindennek ellenére Dragnea a kormányról szóló szavazást. Egy esetleges leszavazott szerkezeti átalakítás ugyanis nemcsak a miniszterelnök számára lenne kínos, hanem a kormánypártok számára is minden eddiginél nagyobb presztízsveszteséget jelentene.