2012. november 28., 10:002012. november 28., 10:00
A másik pedig 30-szor 10 méteres, és a napokban került ki a közigazgatási palota oldalára a román nemzeti ünnepre való készülődés jegyében. A magyarok jelentős részét ez frusztrálta, mivel úgy értelmezték, hogy a hatalom ezáltal kívánta újfent megmutatni, ki is (mely nemzet) az úr ebben az országban. A románok sem fogadták egyöntetűleg kitörő örömmel, mivel sokan visszatetszőnek tartották a patriotizmus ilyen fokú túlhajtását. Hogy ez pusztán olcsó, a sovén románok szavazatainak megszerzésére irányuló populista húzás, nem szorul magyarázatra Szatmáron.
Ennek ellenére úgy vélem, kell foglalkozni a dologgal. Sajnálatosnak tartom, hogy az úgynevezett magyar érdekvédelem nem szólalt meg, mivel az ügy kiváló alkalmat kínált volna néhány fontos dolog nyilvánvalóvá tételére. Természetesen nem azt vártuk volna el, hogy lecibálják a zászlót, és menjenek birokra annak kitűzőivel, hisz senkinek sem hiányzik az etnikai feszültség.
De el kellett volna mondani, hogy mi, magyarok is szeretnénk jól érezni magunkat a nemzeti ünnepen, viszont a december 1-jei dátum nekünk – legalábbis jelen körülmények között – nem elfogadható. És nem azért nem tudjuk elfogadni, mert alapból utáljuk a románokat, hanem azért, mert az időpont és az ünnep egyes számú szimbólumának számító trikolór a mai napig a kommunista diktatúra szélsőséges sovinizmusát jelenti számunkra. Azt az időszakot, amikor az állam, illetve a legnagyobb egyház vezényelte a kisebbségek (főleg a magyarok) ellen irányuló gyűlöletkampányt.
És hogy zavar minket a múlt tisztázásának elmaradása, illetve az, hogy nem lett nyilvánosan elítélve az etnikai uszítás. Aminek következménye az, hogy bármikor újra elővehető a magyar kártya, és jól is használható mindaddig, amíg a közvélekedést radikálisan nem sikerül megváltoztatni. Mert ha mindez megtörténne, valószínűleg sem a lepedőnyi piros-sárga-kék zászlók nem zavarnák a szatmári magyarokat, sem az, hogy a vezető pozíciókba jutott nemzettársaik – szokásukhoz híven – beállnak a nemzeti ünnepen az egyesülés hórájába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok