Nemrég vettem észre, hogy megváltozott a filmlátogatóknak ajánlott korhatár: már nem 16, hanem 15 év alattiaknak nem ajánlanak egy-egy mozit.
2013. május 21., 10:162013. május 21., 10:16
Előbb azt hittem, hogy véletlen elírás, de nem. Valójában nem is kellene ezen csodálkoznom, hisz tizenöt vagy tizenhat, igazán mindegy, működik a szekuláris akceleráció, az ifjak hamarabb emancipálódnak. És ez a tiltó korhatár is valahogy olyan, mint a bűnözés, vagyis mindig egy lépéssel előbbre jár, mint az „üldözők\".
Mostanában jóval több tiltási lehetőség adódik, mint a tévézés hőskorában, amikor még én is érintett voltam a témában, és mindössze 16 és 18 év volt a korhatár. Most van olyan, hogy a szülők beleegyezésével, nagykorú jelenlétében, 12 éven alul, de láttam olyat is, hogy 8 év alatt nem ajánlott. Vagy ez utóbbi 6 év volt? Nem emlékszem, de nem is lényeges. Mert szekuláris akceleráció ide vagy oda, szerintem most is, mint régen és még régebben az ifjak „nagy titokban\" egymást világosítják fel a nagybetűs ÉLET dolgairól. Kizárva bármiféle nyilvános gyónást, szánom-bánomot, mindenki, aki úgy érzi, hogy valamiképp neki is szól, nézzen a saját lelke mélyére. Ha szülő, akkor próbálja meg összeszámolni, hányszor förmedt rá a gyermekére, későbbre tolva a magyarázatot olyasmiről, amiről egy kicsit kényesebb lett volna elbeszélgetni. Vagy elküldte tévézni, hogy legalább egy félórácskát szakíthasson magának a túlhajtott ritmusból. Látta, hogy nagyon belebújik a gyerek a monitorba, de inkább nem nézett oda, gondolván, hogy legalább addig is csendben van. Meg egyébként is: a mai világban jobb, ha minél előbb felnő a gyerek! Ha pedig tanár, akkor hányszor szakította meg azért a betervezett kiselőadását, mert valaki olyat nem értett, ami nem is tartozott az ő tantárgyához? A fiatal tanár(nő) hányszor pirult el a kérdésre, elrebegve, hogy ez most nem tartozik ide?! S ha ráadásul a gyerekek emiatt összenevettek, akkor netán még a könnye is kicsordult? Ugye, nem is olyan ritkán történt.
Mennyivel könnyebb volna szülőnek-tanerőnek megpróbálni megszabadulni az öröklött tabuktól, attól, hogy neki se beszéltek annak idején nyíltan, és ugye mégis megtudott mindent. Ilyen terheket cipelve a mai rohanó világra, a szennyet árasztó médiára, az internetre kenni a trágárság vagy az erőszak terjedését?! Megelégedni azzal, hogy ilyen a világ: szekuláris akceleráció, a filmekre is már csak 15 éves korhatárt biggyesztenek?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!