2013. április 17., 21:222013. április 17., 21:22
Jelentős mértékben azért, mert erre Románia április végéig kapott haladékot Strasbourgtól. Változatlan az is, hogy az államkassza kong az ürességtől, a 40 ezerre becsült kártérítési igény kielégítésére a teljes évi költségvetés sem lenne elegendő.
Ezt a problémát ugyan elnapolni látszik a törvénytervezetnek az a passzusa, miszerint csak 2017-ben kezdenek fizetni a természetben már vissza nem szolgáltatható ingatlanok igénylőinek, de a megoldás aligha nyeri el az európai fórumok tetszését. A helyzet ugyanis kísértetiesen hasonlít az Oltchim-privatizáció körüli „bohócfesztiválra”, amelynek keretében Dan Diaconescu egyfajta strómanként valósította meg a folyamat elindításának uniós elvárásokhoz igazított kezdetét. Victor Ponta leszögezte: újabb restitúciós igényeket már nem fogadnak el, az elmúlt 23 év elegendő volt az igények beterjesztésére. Csakhogy az elmúlt években sok elem került napvilágra, amelyek a folyamatot átszövő korrupciót bizonyítják. Ára volt a prioritások megállapításának, mint ahogy annak is, hogy formai hibák milyen mértéke fölött hunynak szemet a döntéshozók. Így fordulhatott elő, hogy a jóváhagyott kárpótlási kérelmek 80 százalékánál hiányzott az örökösödési bizonyítvány.
Az ingatlanspekulánsok életét némileg megnehezíteni látszó, új elképzelések értékét azonban nagyban csökkentik, hogy a román államnak nem is annyira az államosított magántulajdon visszaszolgáltatása jelent gondot, sokkal inkább az egyházi ingatlanok restitúciója. A folyamatot nem csak az lassítja, hogy ezen épületek többségében működő állami intézmények tevékenykednek, amelyek józan időhatárokon belüli kilakoltatása, illetve megfelelő árszintű bérlése megint csak „elviselhetetlen” terheket ró a költségvetésre. A visszaszolgáltatás kiteljesítésének elhúzása ugyanis sokkal inkább elvi kérdés, hiszen minden kisebbségi-egyházi gyarapodás egyben a többségi állam vesztesége. Ezt a gőgöt igyekeznek nehezen áttekinthető pontrendszerek mögé rejteni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok