2012. április 18., 09:502012. április 18., 09:50
Akinek személye, kiválasztása nagyon sok kérdésre is megadta a választ. Az első, egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy az Országgyűlés alelnöki, majd elnöki posztját is betöltő Áder János ugyanúgy a Fidesz alapító és rendszerváltó politikusai közé tartozik, mint Orbán Viktor és Kövér László, ilyen értelemben szimbolikus jelentőséggel is bír, hogy a „régi utastársak” hamarosan egyszerre számítanak majd a legfőbb közjogi méltóságnak Magyarországon.
Áder jelölése azokat az öt éve keringő találgatásokat is szertefoszlatta, miszerint Orbán-ellenes puccsal kívánt új jobboldali pártot létrehozni – ha így lett volna, a pártelnök-kormányfő választása ma biztosan nem esett volna rá. Az Európai Unióval fennálló viták ismeretében egyértelmű ugyanakkor, hogy ma Magyarországnak – még akkor is, ha jogkörei meglehetősen korlátozottak – elsősorban olyan köztársasági elnökre van szüksége, aki jártasságot szerzett a napi politikában és a jogtudományokban egyaránt.
A Brüsszel és a Velencei Bizottság által bírált választási és igazságszolgáltatási rendszer kidolgozójaként Ádernek elnöki minőségében még nagyobb mozgástere nyílik megvédeni a magyar érdekeket és álláspontokat, mint eddig EP-képviselőként. Végezetül az államelnöki poszt betöltése, az új elnök kiválasztása ismételten rávilágított a jelenlegi magyarországi ellenzéki pártok gyengeségére és álságos politikai-erkölcsi magatartására.
A még mindig Schmitt Pál plágiumügyén és távozásán csámcsogó szocialisták például mélyen hallgatnak arról, hogy korábban két miniszterelnökük sem volt hajlandó lemondani tisztségéről, holott egyikükről (Medgyessy Péter) kiderült, III/II-es ügynökként, szigorúan titkos tisztként szolgált a Kádár-rendszerben, míg a másikról (Gyurcsány Ferenc), hogy tudatosan hazudott az országnak. Vagyis a következménynélküliség odaát, náluk keresendő…
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.