2011. január 04., 10:542011. január 04., 10:54
Valószínűleg ő sincsen tisztában vele, csak annyit tud biztosan, eléggé üres és mély a királyi malacpersely ahhoz, hogy az a pár garas, amely belehull, hangtalanul meg nyomtalanul tűnjön el a sötétben. A nemzetközi hitelezők viszont arra sürgetnek, fosszuk ki még jobban a kiüresedett zsebeket, különben nem lesz újabb kölcsön. A kisembernek szintén lyukas a bocskora, és mindezt még az is tetőzi, hogy a meglévő adósságokat a téli ünnepekre újabbakkal halmozta. Válság ide meg oda, azt azért mégsem teheti meg, hogy a szomszédot egy pohárka pálinka nélkül engedje ki az ajtón, amikor az új év első napján átfárad köszöntgetni. Szerencsére a jókívánságokból még nincsen hiány, és a válságos idő legalább közelebb hozza egymáshoz az embereket. A tavalyi esztendő egyébként a falusiaknak és a városiaknak is egyaránt komoly kihívásokat hozott. Falun nem elég, hogy tavasszal és ősszel is komoly árvizek pusztítottak, még télen sem szivárgott el a belvíz. A növények csak levelet termettek, mert a gyümölcs beérleléséhez nem volt megfelelő az időjárás. Ha nincsen termés, nincsenek állatok, enni viszont kell, ha akarunk, ha nem, így a pénzt a boltba kell hordani. Emellett inni is kell naponta, különben nem lehet elviselni az ennivaló hiányát. A füstölésről nem is beszélve, menjen összébb a tüdőnk, legyen hely a májunknak. Városon meg a számlák gyűlnek a postaládában, és a dobozlakók irigysége növekedik folyamatosan, akik azokra a falusiakra néznek görbe szemmel, akiknek nincsen bevezetve a földgáz. Gáz mindenesetre van, jó nagy mindenütt, szinte tapintani lehet, különösen a babgulyással teli kondérok mellett. Aki közel ül a tűzhöz, az szaglik. Idén legalább annyival legyen jobb, hogy aki dolgozik, az kapja meg a fizetését, és aki termeszt, annak legyen mit betakarítania. A tavaszt viszont senki sem várja, mert újabb áradásokkal fenyeget, illetve az üzemanyagüzletnek hála újabb árazások is lesznek. Lassan a vasszeget is megesszük, hiszen az öreg tyúkok mellett az is megfő a fazék alján, a kőleves pedig nem csak a népmesei menüben lesz főfogás. Ám fő az optimizmus, hiszen a remény csak utánunk hal meg. No de az ő temetésén akkor ki lesz? Addig, amíg nyitva vannak az ócskavasbeváltók, visszaveszik a szilveszterkor kiürült piásüvegeket, sor van segélyosztáskor, nem lehet olyan nagy a válság.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.