VEZÉRCIKK – Kissé zavarba ejti az év végi számvetésnek nekiveselkedő szerzőt az egyik tekintélyes brit napilap elemzése, miszerint a világban dúló háborúk, válságok és járványok ellenére „objektív” nézőpont alapján 2014 tekinthető az emberiség történelme „legjobb” esztendejének.
2014. december 30., 19:192014. december 30., 19:19
Bár a The Telegraph szerint az óévre alaposan rányomta a bélyegét az Iszlám Állam nevű terrorszervezet térhódítása és az afrikai Ebola-járvány, a lap a derűlátásra okot adó tényezők között emlegeti, hogy a Föld lakosságának várható élettartama napjainkban eléri a 71,5 évet – hattal többet, mint például 1990-ben.
Irigylésre méltó a brit kollégák és az általuk idézett szakértők optimizmusa, de – talán a kelet-európaiakra jellemző pesszimizmus miatt – nehezen tudjuk osztani. Nemzetközi vonalon a magunk mögött hagyott esztendőben sem sikerült legyűrni az immár új néven felbukkant terrorizmust, ráadásul a háború a közvetlen közelünkbe költözött.
Az idén kirobbant ukrán–orosz konfliktus új állást nyitott világpolitikai fronton, amelynek nyomán ráadásul a Krím bekebelezésével, a napról napra jobban elmérgesedő fegyveres szembenállással, a Moszkva ellen foganatosított gazdasági és diplomáciai szankciókkal ismét megcsapott bennünket a hidegháború szele. És sajnos nem mutatkoznak a belátható időn belüli rendezés jelei: a gazdasági recessziótól menthetetlennek tűnő Oroszország várhatóan az eddiginél is kiszámíthatatlanabbá válik.
A borítékolt forgatókönyvek borulását hozta 2014 a román politikában is. Nálunk a balliberális koalíció széthullása, Victor Pontának az államfőválasztáson elszenvedett veresége, a Viorel Hrebenciuchoz hasonló politikai nagyágyúk rács mögé küldése jelentette az év meglepetéseit, nem feledve persze az RMDSZ első önkéntes ellenzékbe vonulását sem.
Az Év Embere címre rászolgált Klaus Johannis számára a jövő év hozza el a tűzkeresztséget, amikor egyszerre kell megfelelnie a vele szemben támasztott elvárásoknak és meg kellene hálálnia a belé fektetett bizalmat.
Ez a bizalom ma még a romániai magyarok körében is tetten érhető, ám könnyen és hamar szertefoszlik, ha az új államfő például nem foglal állást a hatóságok nyíltan kisebbségellenes magatartásával szemben. Hát innen folytatjuk 2015-ben. Dum spiro, spero.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!